vivitar 2x havi archívum

Csérkedés

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , on június 12, 2016 by javorkolbasz

Cséreket fotózni számomra mindig jó móka, lévén egyike kedvenc madaraimnak, ráadásul a Birdlife International címermadarai is. Röptük során találkozni velük leggyakrabban, így fotózásuk igazi kihívás. Péntek reggel kaptam egy fülest, miszerint kedvenc szarvasos területemen fekvő nagy tavon nagyban ívnak a keszegfélék, és egészen sok csér illetve sirály gyűlt össze vadászni rájuk. A küszvágó csér igazi sportmadár, nagyon jó röpképfotós téma, ígyhát bringát elő, állvány, videófej, 500mm, kétszerezővel kiegészítve…gyerünk. Legalább 6-7 pár csért láttam a partra érve, amint a sekély víz felett köröznek, egészen közel olykor. Néha nagyot csobbantak, majd hallal a szájukban reppennek tovább. Ilyenkor, amikor sok madár összegyűlik megfigyelhető, hogy sokkal ügyesebb vadászok a náluk sokkal nagyobb dankasirályoknál. A nagy sietésben, miközben bepakoltam a táskába a fotós szettet, a vakut a beamerrel csak behajítottam a 180-as és az 500-as tele közé egybeszerelve, ami a partra érve nagy hibának bizonyult. A fresnel lencse ugyanis a beamer elején megrepedt, egészen csúnyán, gondolom összenyomódott a táskában. Vagy nekicsapódott a telének miközben bringáztam, elég rossz terep vezetett odáig. Szerencsére a táv nem volt túl nagy, a Yongnuo YN560-II.-es vakunak pedig nagy ereje van extender nékül is. Ígyhát hol vakuval, hol anélkül, de változatlanul 1/500-as zársebeséggel sikerült néhány vágatlan csér röpcsit összehoznom. Íme: 500mm+2x.

csér_1000mmF8 2 csér_1000mmF8

Szerencsére találtam olcsón másik beamert, így két héten belül megint nagy vakuteljesítménnyel lehet majd fotózni.

Reklámok

A színes libák

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , on június 12, 2016 by javorkolbasz

Minden ott kezdődött, hogy szarvasra cserkelés közben láttam egy nílusi ludat. A nílusi lúd a szigetországban nem mindenhol gyakori, szórványosan fészkelő faj, egy egy régióban csak egy-két pár fészkel csak. Mindig öröm ha látom ezt a színes libát, de most egy új területen is sikerült megfigyelni. Ráadásul a multkori cserkelés során már párban is láttam, kicsit távolabbról. Rá néhány napra pedig már ugyanott két párt is. Elég korán fészket rakó faj, február végén már friss csibéit vezető párt láttam idén. Három fészkelő párról tudtam eddig a régiónkban, de kis szerencsével ez a két pár is letelepedik és ezentúl szarvasra cserkelés közben is láthatom majd újból.

nilusi 8

nílusi család 2nilusi 4 nilusi 5 nilusi 7

Sirályvadászat

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , , , , , , , , , , , , , on január 17, 2016 by javorkolbasz

Mindenkinek voltak már tökéletes napjai a terepen. Amikor gyönyörű volt az idő és szélmentes, amikor rengeteg madarat sikerült megfotóznia, amikor a nap végén, megtelt memóriakártyával, elégedetten mosolyogva nézi végig a naplementét. Nekem gyakran van ilyen napom, hiszen ha a jó idő összejön, márpedig mostanában sokszor összejött, akkor mindig terepen voltam. Ilyen napom volt az utóbbi napokban január 13.-a. Tulajdonképpen ez a nap egyben tesztnap is volt, hiszen előtte lévő napon jött meg az új videófejem, egy 8 kiló teherbírású, erős kis Letu fej.

20160113_101627

Gyönyörű napkeltében volt részem, amint az utcánk végi csatorna partján sétáltam végig a tulajdonképpeni kikötőig. Kedvelt megfigyelőpontom ez a kikötő, egyrészt közel van, alig 5 perc séta a házunktól, másrészt mindig látok itt valami finomságot: nagy sirályfajokat, récefajokat, cankóféléket, kormoránt, szürke gémet, stb. A nap rézsút balról kelt fel az előtt, még aranyozott párát látni csak, ahogy a Beeston Marina partjára érek. Rögtön ki is szúrok egy magányos kormoránt, amiről rögtön lövök is egy pár képet.

kormi_1000mm 6

Nemsokkal később még 4 kormorán csatlakozott hozzá, majd egy kis fürdőzés után együtt tovaszálltak. Figyelmem közben a sirálycsapatra irányult. A sok repkedő, vadászó, fürdő, ivó danka között feltűnik néhány kisebb-nagyobb, eltérő tollazatú és méretű sirálypofa is.

gull 30 gull 20

A fény és háttér is folyton változik, ahogy a nagytelével követem egyiket másikat, de végül sikerül egy átlagos zársebességet elcsípni, ami után már Tv módba kapcsolva a gépet, fix zársebességgel és rekesszel tudok fotózni. Akik itt elakadnának, azoknak írom, hogy manuál telével a Tv mód olyan mintha Manuál módban fotóznátok, a rekeszt a lencsén állítod be a rekeszgyűrűvel. Mostanság bevált ez a technika, Av módban belövöm a fényt, majd gyorsan átkapcsolva Tv módba hozzáállítom azt a zársebességet ami ezután fixen tartva jó expót hoz minden képnél. Persze utólag derül ki mindig, a PS előtt ülve, hogy állíthattam volna gyorsabbat is, hiszen sokszor világosabbak lesznek a képek, mint kéne. Fényerős teléknél ez megesik, pláne ha a gép LCD fényereje nincs rendesen beállítva. Node térjünk vissza a Trent folyó partjára, ahol is közben 4 különböző sirályfajt is sikerül lencsevégre kapni.

Ezüstsirály:

ezüst 3 ezüst 7 ezüst 8

Heringsirály:

hering 5 hering 9 hering 11

Viharsirály:

vihar 4 vihar

E három faj mindig kuriózum számomra, bár mostanában elég sokszor sikerül őket megfigyelni. Ezüstsirályból látok többféle korcsoportút is, ami tényleg nagyon jó. Szeretem a csér és sirályfajokat, szerencsére itt jól meglehet figyelni elég sokfélét az év minden hónapjában. A dankákból itt most főleg 1. téli és adult téli tollruhásat látok, igazán fiatal tollú példány nincsen köztük. Sokáig elvagyok a sirályokkal, szeretem figyelni ahogy vadásznak, ahogy egymással veszekednek a kaján, és jó őket a hatalmas manuál vassal követni, fotózni röptük közben. Az új videófej egy álom. Letu márkájú fluidos fej, a minőségibb kínai gyártók egyikének a terméke. 8 kilót bír, ami bőven elég, lévén a szett “csak” 3,5-4 kiló. Vakuval tán megütné a 4,5-5 kilót, de azt most otthon hagytam, vakukarostul, vezetékestül, extenderestül. A rádiós távkoldó távirányítója a videófej karját tartó kezemben van, amivel a nagy súlyú szett mozgatása igazán könnyűvé válik. A “hogyan fotózzunk nagytelével röpképeket” című cikkem még megírás alatt, de úgy vélem, a videófejes-távkioldós lekövetős technika is belekerül majd. Tán még videjót is csinálok róla.

A kikötőben közben a sirályok eloszlóban vannak, én is folytatom tehát utamat. A Trent-folyón gyakran látni mostanában kercerécéket. Kis csapat csörgő réce között most is sikerül meglepnem egy magányos példányt, ám nem volt épp fotogén állapotban.

kerceréce

Mire lesunnyogok a parti bozótok közé már távolodóban van, azért egy rövid sorozatot sikerül rálőnöm még mielőtt alá nem bukik. Rengeteg a vörösbegy a nemzeti park területén.

vörösbegy 1000mm 3 vörösbegy 1000mm 4

Annyi vörösbegy képem van már, hogy vasvillával hányom óriási halmokba, de mégis mindig csinálok róluk egykét képet. Barátságos madarak, az ittott kihelyezett etetők környékén akár kézből is etethetőek, egyáltalán nem tartanak az emberektől. Ilyen helyen mindig jól jön a közgyűrű, kétszerező, de a legjobb hozzájuk egy nagyobb makró obi. Most azonban csak az 500as tele van velem meg két duplázó. Az egyik folyamatosan rajta van a telén a második az ultra távoli megfigyeléshez kell. Vörösbegy mellett szürkebegy is jelentős számban előfordul itt, mondhatnám e két madár a leggyakoribb errefelé.

szürkebegy 4

Persze széncinege, őszapó is akad, ezek azonban ma nincsenek fotogén kedvükben. A récék száma december óta megritkult. Elvonultak a fütyülő récék nagy csapatai, már csak hébe-hóba mutatkozik egy-két récecsapat, de azok is inkább kontyos és kendermagos récék.

kontyos pár

Olykor még látni barát-, és kanalas récét, de csak 1-2 darabot. A nílusi lúdpárt viszont újfent látom ma már harmadszor. Régóta fenem a fogam egy nílusi lúd röpképre, sajnos azonban mindig olyan helyen látom őket röpülni ahol vagy túl közel esnek, velem pedig túl nagy tele van, vagy pedig jó helyen repülnek de csak pillanatokra villannak meg a fás szigetek között. Most azonban fejembe vettem hogy a 300mm-es tele nélkül ezután sehova! Mindig kell hogy rajtam lógjon egy rövidebb tele is, közeli akciókhoz, röpképezni. Ma is láttam őket párban repülni, sajnos túl közel hogy az 1000mm-es telével rájuk lőjek. Egy 200-300mm körüli tele viszont tökéletes lett volna hozzá. Na majd legközelebb… Most csak egy úszó portrét sikerül összetákolni róluk, bizonyításképp hogy itt vannak ezek a madarak is még.

nilusi 2

A következő pont ahol megállok, az egyik kedvenc megfigyelőpontom mostanság, ahol mindig van valami jó faj a levegőben. Nagy sirályfajok, kormorán, örvös galamb, récefajok, nagy bukó mostanság. Kedvelt vadászterülete ez a vöcsköknek is. Most is látok bukókat, igaz elég távol, hamar el is tűnnek a kis erdős szigetek között. Látok továbbá egy kerceréce párt is, a tojó tán még szebb mint a hím. Sajnos ők is messze vannak innen. Kormoránok szórakoztatnak, folyton feltűnik egy az égen, persze a legtöbb itt is jó magasan. Közülük két példány megszán azonban és egészen jó távolságban repül el előttem. Az egyiken már a keresőben feltűnik a fej fehéres tollazata, a nászruha!!! Január közepén? Az első ilyen tollú példány amit látok idén. Utólag derül ki a másikról is, hogy már nászruhában feszít ő is. Hát eljött ennek is az ideje.

kormi 1000mm bif 5 kormi 1000mm bif kormi 1000mm bif 3

Miközben ezeket a sorokat írom, hajnali fél 5 van, odakint pedig havazik. Már este elkezdődött, aminek nem tudom örüljek e vagy sem. Reggelre récelest terveztem, de lehet cserkelés lesz belőle…hiszen az első hóban megfotózott gímbika sokkal különb zsákmány néhány réceportrénál.

A nap utolsó képei pedig megérdemelnének egy külön bejegyzést, de mivel ide tartoznak főleg, maradjanak csak itt. Magányos, kissé bokros, fás szigetet látok, melyen több kormorán is sütteti magát a nap melengető sugaraival. Gondoltam egyet, mi lenne ha csinálnék egy duplakétszerezős tesztet? Csak le kell jutni csendben a csörgő füves, ágas-bogas részen a partig onnan már tisztább a lövés.  Úgy ahogy sikerül is, bár a 3 kormi közül kettő közben meglógott. Féltik a bőrüket nagyon. Egy azonban a fán marad, gondolja nagy kárt nem tehetek onnét.

20160113_130751

Messze esik, legalább 150-200 méter lehet. Lövök pár “biztonságit” a kétszerezővel 1000mm-en, majd előkotrom a másik duplázót és összerakom a nagy kaliberű mesterlövész puskát. Az így kapott 2000mm-en figyelem tovább a fekete tollruhás lovagot. Nem nagyon törődött velem, hol nézelődött, hol tisztogatta magát, de inkább utóbbi. Közben a kormi melletti ágra újabb nagy sirályfaj érkezik, amiről rögtön ki is derül hogy biza, ő egy kifejlett heringsirály. Gyönyörű nagy madár, egyike a fekete hátú fajoknak. Pár 2000mm-es kép és tollászkodás után elröppen. A kormiról a duplakétszerezős képeket letöröltem, de a sirályról itt egy dokfotó.

hering

Csak hogy látszódjon, mennyire használható ez madárfajok megörökítéséhez, extra távolságokról, vagy épp trófeás vad távoli megfigyeléséhez, megörökítéséhez. Ugyanakkor képminőség tekintetében egy utólag megvágott, szimpla duplázós kép sokkal szebb képet ad, mint a dupla kétszerezős. Hogy látszódjon a nagyítás ereje, összetákoltam egy sorozatot. Kétszerezővel, 50%-al megvágva, majd megint 50%-al megvágva.

kormi nagyitas

Itt van külön az 1. vágás:

kormi nagyitas 2

és itt van a 2. vágás:

kormi 1000mm

Nap végére tényleg jó sok röpkép összejött. Tanulság: mindig legyen nálad egy rövidebb tele is, és mindig rakd a zársebességet Tv módban egyel gyorsabbra, mint amit Av módban a gép fénymérője mutat. Remélem otthon is ilyen hatalmas már a hó, mint ami most leesett az éjjel. Használjátok ki amíg lehet! Megkezdődött a rókanász is, a koslatás. Hívjátok a rókát, minél közelebb jön annál szebb!

Mindenkinek szép fényeket!

Kistele gyenge fényre vol. 2.0

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , , , on február 5, 2015 by javorkolbasz

Előző bejegyzésemben bemutattam nektek a Carl Zeiss Zebra-Sonnar 180mm F2.8 kistele tudását röpképek fotózása során. Ígértem nektek azonban még több felvonást is, ígyhát tegnapelőtt sort kerítettem a teszt második felvonására. Összepakoltam a cserkelő rohamszettet: két EOS 30D vázat, az egyiken a Sonnar 180/2.8, a másikon a 300mm Pentacon a Vivitar 2x-ezőjével, egy rohamállványt gömbfejjel, távkioldót arra az esetre, ha kint maradnék naplemente után is esetleg lesben ülve. A cél a szarvasos vidék, azon belül is az egyik kedvenc helyem, a mocsárrét. A mocsaras rét és az erdő kiritkult széle kedvelt helye a gímbikáknak, de dámok is megfordulnak a terület ezen részén. Erdős bokros részeken vezetett utam odáig, vállamra raktam a 600mm-re hekkölt pótgépet, kezemben pedig a 180/2.8assal szerelt fő igáslovat tartottam. Az első képek azonban nem a 180-assal készültek. Kisebb tisztás volt az erdő szélén, ahol három örvös galamb turkált az avarban. Táskámat és a kisebbik telével szerelt gépet hátrahagyva kúszásba kezdtem. Nem kellett sokat kúsznom. Az örvös galamb egyike kedvenc fajaimnak, ráadásul itt a szigetországban elég sok is van belőle. Ez persze nem jeleni azt hogy könnyű fotózni. Most azonban éhes volt nagyon a kis csapat, így sikerült egykét közeli képet lőnöm.

örvös galamb örvös galamb 2

Ott hagyva a galambokat, sosem lehet tudni alapon próbáltam minél óvatosabban cserkelni. Messze jártam még a tótól is, amikor a sűrűbb erdőfoltból kivágódott egy kb. 10-15 tagból álló dámbika csapat, nyomában egy pórázra szerelt beagle kutya. Gyorsan történt minden, de se a bikák nem vettek észre, se a kutya. Félhangosan ráordítottam hogy “idegyere” de még úgy sem érdekelte, észre sem vett. Nem az első eset hogy szarvasokat itt megzavarja beagle. Utálom ezt a fajtát, mert egyrészt nemjó semmire, másrészt ha szagot fog, csőlátása lesz és onnantól kezdve csak a szag és a vad létezik előtte. A gazdája még messze járhatott mert nem hallottam emberi hangot, kiabálást. Kép persze nem készült. Mérgelődtem kicsit, majd elindultam a mocsárrét felé. Szerencsére a dámok és a beagle nem arra felé szaladtak. A tóparton megálltam kicsit nézelődni távcsővel, van e valami érdekesség, esetleg új vonuló madárfaj. Végigmentem a tó szélén és egy 45-50 körüli angol úriembert pillantottam meg aki nagy fotóstáskával a hátán szintén ugyanazt csinálja amit én: távcsövezi a tó közepén lévő szigetet, a túlparti erdőket. Gondoltam odamegyek hozzá megkérdezem látott e valamit, de megelőzött és ő kérdezett előbb. Most van itt először a területen és azt mondták neki, hogy van itt gímszarvas bőven, de még nem látott egyet se, csak a beagle által üldözött dámokat, azt is távolról. Megnyugtattam hogy nem hazudtak, van itt gím is, dám is bőven, csak biztos nem jó felé kereste. Furcsállottam is hogy itt bóklászik, távcsövezi a vidéket és se a vállán se a kezében nem látok gépet. Azt mondta főleg felderít, de mivel még nem látott semmit elrakta a gépet. Kérdésemre “milyen puskával operál?” előhúzott a táskából egy 1D mark IV-es vázat, amit egy 300/2.8-os fehér üvegre csatolt. Kotorászott még egy kicsit a táskában aztán egy szűtyőből előhúzott egy 3-as szériás fehér 2x-ezőt is majd megkérdezte szerintem kell e ez. Rakd fel báttya, soselehet tudni :) gondoltam magamban majd megnyugtattam hogy van rá esély hogy még kevés is lesz! De nem lett, sőt… Magam mellé vettem az embert majd halkan beszélgetve elkezdtünk cserkelni az erdő szélén. Kiderült hogy fotós felszereléseket forgalmazó cége van, meg nagyon régóta fotózza ő is a madár és vadvilágot, 2002 óta használ digitális gépet, előtte filmessel fotózott. Nem kellett sokat mennünk, amikor a ritkuló erdő fái között kiszúrtam a szemközti alacsony domboldalban legelni egy bikát. Távcsövet fel, ekkor derül ki hogy a domb mögött ott pihen a többi is. Alacsonyabbra vettük a figurát majd guggolva végigsunnyogtunk a bokros fás rész mellett egészen a mocsárrét széléig. A bikák még távol voltak, így magam is letettem a 180-as telével felhekkölt masinát, és a nagyobbik tele után nyúltam. A bikák között volt két példány, amely folyton egymást méregette. Kinéztem egy jobb helyet, ahonnan közelebbre esnek, viszont rézsút meg kell kerülni a rétet a bokros szélén. Idősebb cimborám szintén 600-assal a kezében osont utánam csendben. Új helyünkre érve láttuk hogy a bikák elunták a domboldalon való sütkérezést és felénk közelednek.  Az első példány a legelőször megpillantott öreg bika volt.

öregúr 4

 öregúr 2 öregúr 3

A két verekedő példány csak nem hagyta békén egymást, egymásnak feszülve egyre közelebb kerültek hozzánk így esett meg hogy a 600mm rajzolta képbe már épphogy belefértek. Alábbi kép is vágatlan 600mm.

verekedő bikák 9

Úgy belefeszültek egymás legyűrésébe, hogy ügyet se vetettek a két gép folyamatos kattogására. Társam 1D-jét nem győzöm dicsérni hogy milyen gyorsan és csendesen kattog. Végül a két bika olyan közel kerül hogy bátran letehetem a 600as telét és kezembe vehetem a 180-as Sonnar-t. Társam is lecsavarta már rég a 300-as teléről a duplázót és 300mm-en kattog ő is. Nemgyőzi mutogatni nekem az összekapaszkodott agancsos portrékat :) mintha én nem ugyanazt látnám a keresőben. Fülig ér a szája, és nem győzi nyomni az expógombot. Térjünk azonban vissza a Sonnarra. Nem győzöm tekergetni a fókuszgyűrűt, igyekszem minél alacsonyabb ISO értékkel, F2.8-on képeket csinálni. Az eredmény pedig tucatnyi jól sikerült verekedős szarvasfotó lesz. Imádom a kistelét, egyszerűen nem lehet rossz szót mondani rá, annyira könnyen és gyorsan forog a fókuszgyűrű, olyan éles és tiszta képed ad. Íme néhány jól sikerült akció, ahogy az EOS 30D és a 180/2.8 Zeiss látta:

verekedő bikák 7 verekedő bikák 2

verekedő bikák 8 verekedő bikák 12

A győztes visszatekint közeledő társai felé:

visszatekintés

Takarásunk kiváló, hálistennek társam is álcafelsőt visel, sapkával, így egészen közel jön el mellettünk a csapat. A kattogás ilyen közelről már jól hallható volt számukra így aztán felgyorsították a lépteiket a mögöttünk lévő rét felé.

lépésben 4 lépésben 2

Amint eltünt a csapat mögöttünk, mi is szedtük a sátorfánkat és rézsút az erdőben eltünve következő leshelyünkhöz igyekeztünk. Illetve csak igyekeztünk volna, társam ugyanis búcsúzkodni kezdett, ma neki még dolgoznia kell és nem itt lakik Beeston-ban, hanem innen 50 mérföldnyire Donchester-ben. Összehaverkodtunk telefonszámot cseréltünk és elbúcsúztunk. Nekem is dolgoznom kellett még aznap, de én innen csak félórányi bringaútra lakom. Így aztán egyedül folytattam a cserkelést. A nap már erősen lemenőben volt amikor a fák között megpillantottam a bikacsapatot egy kisebb réten legelészve, verekedve távolodni. A két bikában szemlátomást még túlteng a tesztoszteron. Akárcsak bőgés lenne – hangok nélkül. Elhatároztam hogy hátrahagyom a 600as szettet táskástul és a 180-assal folytatom a kúszást. A két fókusztáv között elég nagy a különbség, megtehettem volna hogy a duplázót levéve a 300-as Pentaconnal folytatom az utam, de mivel lencsét tesztelek éppen, így hátrahagytam inkább. Egyébként is, a fények gyengülnek, lássuk mit tud az a 2.8-as fényerő. A képeket visszanézve örültem hogy a rövidebb telét hoztam, a 300-as rajzolta képbe ugyanis nem fért volna bele a két egymásnak feszülő bika, így viszont javarészt vágatlan képeket mutathatok nektek. Ennek a három képnek közös jellemzője hogy mindhárom F2.8-on készült, ISO800 és 1/800-as zársebesség mellett.

verekedő bikák 4verekedő bikák 5nyugalom

Madarász túrák

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , on augusztus 20, 2014 by javorkolbasz

Most nézem csak hogy pár hónapja nem írtam a blogra. Mindez annak köszönhető hogy nem sok időm van képeket szerkeszteni sem, sajnos az éjszakázás ilyen. Délelőtt alvás, délután fotózás, Eszterezés, néha vásárlás, stb. Az idő telik, lassan megkezdődik a szarvasbőgés, a vándormadarak már nekikeztek az útjuknak, napról napra látok új fajokat. És amióta nem írtam, történt egy s más. Például végre megérkezett az 500mm-es Pentacon telém is, amit az utóbbi 5 hónapban nélkülöznöm kellett. Kapott egy új köntöst is, digit terep mintában. Íme:

IMAG0889 IMAG0890 IMAG0891

Mostanság lakáskeresés miatt sem értem rá írni, aminek meg is lett az eredménye. Hamarosan költözünk. Node térjünk vissza a madarakra. Sajnos rengeteg képem vár még szerkesztésre, így most egy nagy csokornyi madárfotót posztolok. Vegyesen készültek, 300, 600, 500 és 1000 mm-en, a képek készítésében Eszter is segített. A fehér szarka és a verdeső kontyos réce fotók az ő művei. Ügyesedik :) Amint láthatjátok, olykor egy egy különleges faj is megfordul erre, a hétköznapi fajok pedig sokszor adnak lehetőséget hogy életük minden pillanatát el tudjam csípni. Igyekszem is elcsípni. Hamarosan, ha minden összejön, ősszel beújítok a felszerelésbe egy új vázat, egy vakut és egy better beamert. A kinézett masina egy 5D mark II-es Canon váz, ami az egyik legjobb dokumentációs célra megfelelő gép a világon. A videómód sokszor hasznos a madarak és vadállatok  viselkedésnek bemutatásában, az 5D2 pedig az egyik leggyakrabban használt gép a dslr-el való videózásban. A vaku és a better beamer szintén segít a madárfajok bemutatásában, a vaku az árnyékosabb területeken hasznos, a beamer pedig egyfajta extenter, vakutáv növelő. Akár 50-60 méterre is képes deríteni vele a vaku. A képek között van pár vakus fotó is, vaku teszt során készültek. Ilyen például a pöffeszkedő szárcsa és a két kacsafióka.

heringsirály IMG_0225b IMG_0332b IMG_0404 2 IMG_0504 IMG_0629 IMG_0693 2 IMG_0693 4 IMG_0754 2 IMG_0886 3 IMG_0959b IMG_1480b IMG_1584 IMG_1806 IMG_1830 IMG_1896 IMG_1915 IMG_1950 IMG_2067b IMG_2106b IMG_2115 IMG_2176 IMG_2591b IMG_2629b IMG_2668 IMG_5839 IMG_5851 IMG_5857 IMG_6146 IMG_6204 IMG_6257_2 IMG_6739 IMG_6857 IMG_7089 IMG_8955b IMG_9209 kontyos tojó_eszter háttér 2

Üregiék

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , , , on május 28, 2014 by javorkolbasz

Hazánkban fogalmam sincs mennyire elterjedt apróvad az üregi nyúl. Itt a szigetországban meglehetősen nagy állományai vannak. Szinte mindenütt ott vannak, a gyárterület udvarának füves részeitől kezdve az aprócska mezőfoltokig. Ahhoz viszont hogy igazi mezei képet készítsek róluk, olyan helyen kellett őket keresnem ahol zavartalanul tudok közelbe férkőzni ezekhez a félénk kis állatokhoz. Van nem messze két kisebb rét, magánterület, két lovat szoktam ott látni mindössze, körbe zárt terület. Ugyanakkor a közeli bokorsor szintje ontja a nyulakat. Leginkább a rét keleti sarkában szoktam látni őket, itt lehetne róluk igazi fekvőleses képet csinálni. Mivel azonban a tulajt eddig nem sikerült elérnem, így marad a másik oldal, ahonnan viszonylag közelről is fotózhatom a nyuszikat.

IMG_4063 IMG_4087b IMG_4089

IMG_3700 IMG_3736

IMG_3739

Végre eső

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , , , , , , , , , , , , , , on május 8, 2014 by javorkolbasz

Annak ellenére, hogy Anglia az esős időjárásáról híres, alig volt eddig olyan kimagaslóan esős idő az utóbbi időkben. Ezen a héten viszont eddig minden nap volt egy kis zápor, vagy csepergés. Reggelre felhős borult időt mondtak, ami elindította előző este a vezérhangyát. Múltkor bosszankodtam már, hogy nem tudok a dámbikák közelébe férkőzni mert ha napos idő van, szinte mindig a védett golfpályák közti nagy erdőfolt végén süttetik agancsaikat, és amint próbálok a közelükbe férkőzni, minduntalan rettegni kell, nehogy eltaláljon egy eltévedt golflabda. Épp ezért vártam a rossz időt, hátha egy kis eső megadásra kényszeríti a nyugdíjas bácsik tömegét és végre nyugodtan a bikák közelébe férkőzhetek. Nem volt szerencsém. Mire kiértem már szépen sütött  a nap, a pályák egyikén pedig bóklászott néhány bácsika, nénike, húzva maguk után a golfütőkkel megrakott kerekes táskát. Rossz előjelek. Reménykedtem hogy a szarvasok nem oldottak kereket és a szokott helyükön fognak pihenni. Az észak-keleti oldal felől közeledtem, jó széllel, jó “hát nappal”. A távoli erdőfoltok előtt két kisebb rúdli gímtehén, borjú és néhány fiatal bika süttette magát a reggeli napsugarakkal. Ekkor még tele voltam reménnyel, hogy valahol itt lesznek a dámbikák is nem messze. Gyönyörű ez a vidék. Kár hogy a tájfotós obit a lakásban hagytam, csak a mozsárágyú van velem. Félig amolyan óriási vadkerthez félig mocsárvidékhez hasonlítható hely ez. Van a közelben egy kastély, valamikor vadászati uradalom volt, termeiben sok a mindenféle vidékről származó trófea, madár, vad és rovargyűjtemény. A hozzá tartozó hatalmas, erdős, vizes, mocsaras (és sajnos golfpályás) vidék képezi magát a “rezervációs parkot” ahogy az angol mondja. De a táj, a madár és vadvilág tényleg gyönyörű. Hasonló parkok rengeteg helyen vannak Anglia területén, lehetőséget kínálva a vadvilág fotózásának minden ember számára. Egy szó mint száz, a dámok nem voltak szokott helyükön, sőt az egész keleti területet bejárva sem bukkantam nyomukra. Közben leértem a tóvidékre, arra a bizonyos tóra ahol a gémtelep is található. Ha már erre jártam, gondoltam madarászok egyet, megnézem a helyi szárcsa és gémállományt, hogyan nevelik fiókáikat. Rögtön a tó elején találtam egy szorgos szárcsapárt, akik még bőszen díszítgették a fészket. Szép látvány volt megfigyelni ezeket a gondos madarakat. Néhány pillanat a fészeképítő szárcsák életéből:

IMG_2782

fészekre mászó hím – @600mm, 1/500sec, F5.6, ISO800

IMG_2770

kotló tojó – @600mm, 1/400sec, F5.6, ISO800

IMG_2356

hoztam neked valamit – @600mm, 1/250sec, F5.6, ISO800

IMG_2368

másodszor is jött a hím – @600mm, 1/250sec, F5.6, ISO800

IMG_2370

Az átvétel pillanata – @600mm, 1/250sec, F5.6, ISO800

A hím odaadta a tojónak a fészekanyagot, az pedig elvette és szépen beépítette a fészekbe. Az ilyen megfigyelések során gyakran eszembe jutnak azok az első, fekete-fehér képek amelyeket az első vadvilág fotósok, madarászok készítettek ezekről a különleges madarakról. A szárcsa fotózása során is kulcsfontosságú a fény. Nagy dilemma a helyes expó beállítása, hiszen ha picit túlexponálunk, a madár csontfehér csőre kiég, ha viszont alul exponálunk a fej és azon belül a vörös szem is annyira sötét lesz, hogy abból nem fog látszódni semmi. Én Spot fénymérőt használok, a világos pontra mérek, nyomok egy AE lock-ot, amivel fixálom a világosabb ponton lévő fényt, minusz felé viszem az expót, majd pozícionálok és oldok. Így általában sikerül viszonylag jó expót lőni, bár az is tény hogy a keresőben messziről a kis testű madarakon nehéz spot fénymérővel lövöldözni a pici világos pontokat. Szarvasféléken lényegesen könnyebb ez a módszer, ott elég csak a szarvas tükrére mérni vagy egy világos pontra a háttérben. A többféle fénymérési módszer közül a spot-olásnak  van még egy változata is, amikor nem a világos pontra mérünk. Nem is a háttérre hanem a témára mérünk, és az expót növeljük. Ez a módszer főleg átlagos színezetű, vagy sötét színezetű fajoknál működik. Mint például a szarvas vagy a szárcsa. Világos madaraknál tökéletes a mátrix fénymérő használata, a következő táblázat bemutatja mikor milyen expót kell beállítani.

korrekciótáblázat 2

Visszatérve a tópartra, tovább mentem a parton a gémtelep felé. A fiókák már egész nagyra nőttek mióta nem jártam itt, sok fészekben már egymás ellen harcolnak a fiatal gémek, pláne amikor anyjuk táplálékot hoz nekik. Akkor aztán mennek a harcok… (:

IMG_2450b

Fiatal gémek harca az ételért – @600mm, 1/1600sec, F5.6, ISO1600

Persze ha anyu épp távol van, a fiatalok is békében pihegnek. Ki itt, ki ott.

IMG_2383c

@600mm, 1/1250sec, F5.6, ISO800

IMG_2401

@600mm, 1/1000sec, F5.6, ISO800

IMG_2486

@600mm, 1/320sec, F5.6, ISO1600

Az idő egyre szebb lett, esőnek híres sem volt, így újra nekivágtam a cserkelésnek, hátha látok még szarvast. Két nagy csapat dámvaddal is találkoztam, ám sajnos mind tehén és borjú volt, egy két nagyon fiatal bikával. Amióta azonban ezt a vidéket járom és 200 métert nem lépek úgy, hogy szarvasba ne botoljak, megtanultam erősebben szelektálni. A dámbikák azonban eltűntek. A következő célpontom viszont a bikacsapat volt. Az elzárt mocsártól észak-keletre szoktam látni legtöbbször bikát. Sok szép bika él itt, hejj de messze van még az ősz emberek… mi lesz itt bőgéskor, barcogáskor? Alig várom már. Az hót ziher hogy minden nap, amikor csak tehetem kint leszek figyelni, fotózni a bikákat. Addig azonban az agancsépítést figyelem. Némelyiknek már egészen szép. A nyári hónapok végén eléri majd csúcspontját a súlya, mérete, a szarvas elkezdni majd ledörzsölni, tisztítani agancsáról a barkát. És mikor már az agancs tiszta, elkezd színesedni, kiszárad, szárvégei tűhegyesre és fehérre lesznek csiszolva, a szarvas tesztoszteronszintje mintegy háromszorosára emelkedik, valamelyik hajnalon, vagy alkonyat idején megszólal majd az első… még belegondolni is szép. Alig várom hogy Eszter is hallhasson végre igazi szarvasbőgést. Bár itt azért nem olyan mint egy vad hegyvidéki vadászterületen, a kárpátokban bőgő 3-400 kilós gímbika méreteihez, erejéhez képest ezek a szigeti szarvasok olyan messze vannak mint Makó Jeruzsálemtől. Ezeken agyaltam miközben megláttam néhány bokor és facsoport között pihenni két bikát.

IMG_2502

@600mm, 1/125sec, F8, ISO800

Elhelyezkedtem egy leszakadt, régi gyommal benőtt kerítés takarásában. Óvatosan megnéztem elbírja e a telét a kerítés alsó léce. Hátha rábirom támasztani és akkor jó kis állványpótló lehetne. Elbírta. Amíg a lécet tesztelgettem, a takarásból előjött egy másik bika is kicsit távolabb. Róla is készült pár kép.

IMG_2540

@600mm, 1/100sec, F5.6, ISO800

IMG_2542

valami bejön, valami távozik – @600mm, 1/250sec, F5.6, ISO800

Közben a két közelebbi bikára rászállt néhány csóka. Sok ilyen képet láttam már, régóta vágytam rá hogy csináljak egy ilyen szarvasportrét, madárral. Ilyenkor jól jön az erős tele…

IMG_2742

csóka – @600mm, 1/400sec, F5.6, ISO800

IMG_2568

csóka-szarvas portré  – @600mm, 1/320sec, F8, ISO800

Leshelyem olyan közelire sikeredett, hogy mármár attól tartottam sok lesz a 600mm-nyi erő. Néha olyannyira közel jöttek a bikák, hogy kénytelen voltam F8-on, sőt F11-en is fotózni, hogy biztosan minden éles legyen. Jó sok időt töltöttem el a szétrohadt, fűvel benőtt kerítés tövébe kuporogva, de álcám és fedezékem tökéletes volt. Mint egy természetes álcaháló, olyan volt a szanaszét lógó gyom a kerítésen. Ilyenkor dejó lenne egy széles látószögű üveg, egy pótgépen… A szarvasok sokáig időztek itt, hol legelésztek, hol pihentek, hol vakaróztak, néha ide ide figyelgettek, de nagyon nem zavarta őket a kattogás. Érdekes volt a spot fénymérő által a keresőbe küldött zársebesség változása, hol 1/640 sec, hol 1/100sec, attól függ mikor borította árnyékba a szarvasokat az égen szaladó felhők valamelyike, vagy mikor érte őket napfény. Íme az eredmény:

IMG_2706

@600mm, 1/200sec, F8, ISO800

IMG_2576

tesztkép: Pentacon 300mm F4 MC, Vivitar 2x TC, @600mm, 1/1600sec, F4, ISO800

IMG_2593

@600mm, 1/400sec, F8, ISO800

IMG_2614

@600mm, 1/125sec, F8, ISO800

IMG_2626

@600mm, 1/400sec, F8, ISO800

IMG_2639

@600mm, 1/640sec, F8, ISO800

IMG_2654

@600mm, 1/320sec, F8, ISO800

IMG_2671

vedlő bika – @600mm, 1/125sec, F11, ISO800

IMG_2683

@600mm, 1/100sec, F8, ISO800

IMG_2687

@600mm, 1/100sec, F8, ISO800

IMG_2689

@600mm, 1/125sec, F8, ISO800

IMG_2702

@600mm, 1/400sec, F5.6, ISO800

Végül a szarvasok elvonultak, én pedig leeresztettem a mozsárágyút mosolyogva. Hiába, a vadvilághoz közeli életformánál nincs szebb életforma! Nagyon jó volt megint ilyen közelről megfotózni ezeket a gyönyörű állatokat. A szarvasokat követve elindultam én is, amint eltünt az utolsó bika is a domb mögött. Nem mentek messzire, a domb alján legelésztek tovább. Még egy kis ideig figyelgettem őket, mielőtt elindultam visszafelé. Gyönyörű napot zárhattam magam mögött, ide mindig érdemes kijönni…egyáltalán nem bántam a nap végén, hogy nem találkoztam a dámbikákkal. Heejjj mi lesz itt nyár végén meg ősszel? (: