pentacon 5.6/500 havi archívum

Csérkedés

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , on június 12, 2016 by javorkolbasz

Cséreket fotózni számomra mindig jó móka, lévén egyike kedvenc madaraimnak, ráadásul a Birdlife International címermadarai is. Röptük során találkozni velük leggyakrabban, így fotózásuk igazi kihívás. Péntek reggel kaptam egy fülest, miszerint kedvenc szarvasos területemen fekvő nagy tavon nagyban ívnak a keszegfélék, és egészen sok csér illetve sirály gyűlt össze vadászni rájuk. A küszvágó csér igazi sportmadár, nagyon jó röpképfotós téma, ígyhát bringát elő, állvány, videófej, 500mm, kétszerezővel kiegészítve…gyerünk. Legalább 6-7 pár csért láttam a partra érve, amint a sekély víz felett köröznek, egészen közel olykor. Néha nagyot csobbantak, majd hallal a szájukban reppennek tovább. Ilyenkor, amikor sok madár összegyűlik megfigyelhető, hogy sokkal ügyesebb vadászok a náluk sokkal nagyobb dankasirályoknál. A nagy sietésben, miközben bepakoltam a táskába a fotós szettet, a vakut a beamerrel csak behajítottam a 180-as és az 500-as tele közé egybeszerelve, ami a partra érve nagy hibának bizonyult. A fresnel lencse ugyanis a beamer elején megrepedt, egészen csúnyán, gondolom összenyomódott a táskában. Vagy nekicsapódott a telének miközben bringáztam, elég rossz terep vezetett odáig. Szerencsére a táv nem volt túl nagy, a Yongnuo YN560-II.-es vakunak pedig nagy ereje van extender nékül is. Ígyhát hol vakuval, hol anélkül, de változatlanul 1/500-as zársebeséggel sikerült néhány vágatlan csér röpcsit összehoznom. Íme: 500mm+2x.

csér_1000mmF8 2 csér_1000mmF8

Szerencsére találtam olcsón másik beamert, így két héten belül megint nagy vakuteljesítménnyel lehet majd fotózni.

Reklámok

A színes libák

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , on június 12, 2016 by javorkolbasz

Minden ott kezdődött, hogy szarvasra cserkelés közben láttam egy nílusi ludat. A nílusi lúd a szigetországban nem mindenhol gyakori, szórványosan fészkelő faj, egy egy régióban csak egy-két pár fészkel csak. Mindig öröm ha látom ezt a színes libát, de most egy új területen is sikerült megfigyelni. Ráadásul a multkori cserkelés során már párban is láttam, kicsit távolabbról. Rá néhány napra pedig már ugyanott két párt is. Elég korán fészket rakó faj, február végén már friss csibéit vezető párt láttam idén. Három fészkelő párról tudtam eddig a régiónkban, de kis szerencsével ez a két pár is letelepedik és ezentúl szarvasra cserkelés közben is láthatom majd újból.

nilusi 8

nílusi család 2nilusi 4 nilusi 5 nilusi 7

Sirályvadászat

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , , , , , , , , , , , , , on január 17, 2016 by javorkolbasz

Mindenkinek voltak már tökéletes napjai a terepen. Amikor gyönyörű volt az idő és szélmentes, amikor rengeteg madarat sikerült megfotóznia, amikor a nap végén, megtelt memóriakártyával, elégedetten mosolyogva nézi végig a naplementét. Nekem gyakran van ilyen napom, hiszen ha a jó idő összejön, márpedig mostanában sokszor összejött, akkor mindig terepen voltam. Ilyen napom volt az utóbbi napokban január 13.-a. Tulajdonképpen ez a nap egyben tesztnap is volt, hiszen előtte lévő napon jött meg az új videófejem, egy 8 kiló teherbírású, erős kis Letu fej.

20160113_101627

Gyönyörű napkeltében volt részem, amint az utcánk végi csatorna partján sétáltam végig a tulajdonképpeni kikötőig. Kedvelt megfigyelőpontom ez a kikötő, egyrészt közel van, alig 5 perc séta a házunktól, másrészt mindig látok itt valami finomságot: nagy sirályfajokat, récefajokat, cankóféléket, kormoránt, szürke gémet, stb. A nap rézsút balról kelt fel az előtt, még aranyozott párát látni csak, ahogy a Beeston Marina partjára érek. Rögtön ki is szúrok egy magányos kormoránt, amiről rögtön lövök is egy pár képet.

kormi_1000mm 6

Nemsokkal később még 4 kormorán csatlakozott hozzá, majd egy kis fürdőzés után együtt tovaszálltak. Figyelmem közben a sirálycsapatra irányult. A sok repkedő, vadászó, fürdő, ivó danka között feltűnik néhány kisebb-nagyobb, eltérő tollazatú és méretű sirálypofa is.

gull 30 gull 20

A fény és háttér is folyton változik, ahogy a nagytelével követem egyiket másikat, de végül sikerül egy átlagos zársebességet elcsípni, ami után már Tv módba kapcsolva a gépet, fix zársebességgel és rekesszel tudok fotózni. Akik itt elakadnának, azoknak írom, hogy manuál telével a Tv mód olyan mintha Manuál módban fotóznátok, a rekeszt a lencsén állítod be a rekeszgyűrűvel. Mostanság bevált ez a technika, Av módban belövöm a fényt, majd gyorsan átkapcsolva Tv módba hozzáállítom azt a zársebességet ami ezután fixen tartva jó expót hoz minden képnél. Persze utólag derül ki mindig, a PS előtt ülve, hogy állíthattam volna gyorsabbat is, hiszen sokszor világosabbak lesznek a képek, mint kéne. Fényerős teléknél ez megesik, pláne ha a gép LCD fényereje nincs rendesen beállítva. Node térjünk vissza a Trent folyó partjára, ahol is közben 4 különböző sirályfajt is sikerül lencsevégre kapni.

Ezüstsirály:

ezüst 3 ezüst 7 ezüst 8

Heringsirály:

hering 5 hering 9 hering 11

Viharsirály:

vihar 4 vihar

E három faj mindig kuriózum számomra, bár mostanában elég sokszor sikerül őket megfigyelni. Ezüstsirályból látok többféle korcsoportút is, ami tényleg nagyon jó. Szeretem a csér és sirályfajokat, szerencsére itt jól meglehet figyelni elég sokfélét az év minden hónapjában. A dankákból itt most főleg 1. téli és adult téli tollruhásat látok, igazán fiatal tollú példány nincsen köztük. Sokáig elvagyok a sirályokkal, szeretem figyelni ahogy vadásznak, ahogy egymással veszekednek a kaján, és jó őket a hatalmas manuál vassal követni, fotózni röptük közben. Az új videófej egy álom. Letu márkájú fluidos fej, a minőségibb kínai gyártók egyikének a terméke. 8 kilót bír, ami bőven elég, lévén a szett “csak” 3,5-4 kiló. Vakuval tán megütné a 4,5-5 kilót, de azt most otthon hagytam, vakukarostul, vezetékestül, extenderestül. A rádiós távkoldó távirányítója a videófej karját tartó kezemben van, amivel a nagy súlyú szett mozgatása igazán könnyűvé válik. A “hogyan fotózzunk nagytelével röpképeket” című cikkem még megírás alatt, de úgy vélem, a videófejes-távkioldós lekövetős technika is belekerül majd. Tán még videjót is csinálok róla.

A kikötőben közben a sirályok eloszlóban vannak, én is folytatom tehát utamat. A Trent-folyón gyakran látni mostanában kercerécéket. Kis csapat csörgő réce között most is sikerül meglepnem egy magányos példányt, ám nem volt épp fotogén állapotban.

kerceréce

Mire lesunnyogok a parti bozótok közé már távolodóban van, azért egy rövid sorozatot sikerül rálőnöm még mielőtt alá nem bukik. Rengeteg a vörösbegy a nemzeti park területén.

vörösbegy 1000mm 3 vörösbegy 1000mm 4

Annyi vörösbegy képem van már, hogy vasvillával hányom óriási halmokba, de mégis mindig csinálok róluk egykét képet. Barátságos madarak, az ittott kihelyezett etetők környékén akár kézből is etethetőek, egyáltalán nem tartanak az emberektől. Ilyen helyen mindig jól jön a közgyűrű, kétszerező, de a legjobb hozzájuk egy nagyobb makró obi. Most azonban csak az 500as tele van velem meg két duplázó. Az egyik folyamatosan rajta van a telén a második az ultra távoli megfigyeléshez kell. Vörösbegy mellett szürkebegy is jelentős számban előfordul itt, mondhatnám e két madár a leggyakoribb errefelé.

szürkebegy 4

Persze széncinege, őszapó is akad, ezek azonban ma nincsenek fotogén kedvükben. A récék száma december óta megritkult. Elvonultak a fütyülő récék nagy csapatai, már csak hébe-hóba mutatkozik egy-két récecsapat, de azok is inkább kontyos és kendermagos récék.

kontyos pár

Olykor még látni barát-, és kanalas récét, de csak 1-2 darabot. A nílusi lúdpárt viszont újfent látom ma már harmadszor. Régóta fenem a fogam egy nílusi lúd röpképre, sajnos azonban mindig olyan helyen látom őket röpülni ahol vagy túl közel esnek, velem pedig túl nagy tele van, vagy pedig jó helyen repülnek de csak pillanatokra villannak meg a fás szigetek között. Most azonban fejembe vettem hogy a 300mm-es tele nélkül ezután sehova! Mindig kell hogy rajtam lógjon egy rövidebb tele is, közeli akciókhoz, röpképezni. Ma is láttam őket párban repülni, sajnos túl közel hogy az 1000mm-es telével rájuk lőjek. Egy 200-300mm körüli tele viszont tökéletes lett volna hozzá. Na majd legközelebb… Most csak egy úszó portrét sikerül összetákolni róluk, bizonyításképp hogy itt vannak ezek a madarak is még.

nilusi 2

A következő pont ahol megállok, az egyik kedvenc megfigyelőpontom mostanság, ahol mindig van valami jó faj a levegőben. Nagy sirályfajok, kormorán, örvös galamb, récefajok, nagy bukó mostanság. Kedvelt vadászterülete ez a vöcsköknek is. Most is látok bukókat, igaz elég távol, hamar el is tűnnek a kis erdős szigetek között. Látok továbbá egy kerceréce párt is, a tojó tán még szebb mint a hím. Sajnos ők is messze vannak innen. Kormoránok szórakoztatnak, folyton feltűnik egy az égen, persze a legtöbb itt is jó magasan. Közülük két példány megszán azonban és egészen jó távolságban repül el előttem. Az egyiken már a keresőben feltűnik a fej fehéres tollazata, a nászruha!!! Január közepén? Az első ilyen tollú példány amit látok idén. Utólag derül ki a másikról is, hogy már nászruhában feszít ő is. Hát eljött ennek is az ideje.

kormi 1000mm bif 5 kormi 1000mm bif kormi 1000mm bif 3

Miközben ezeket a sorokat írom, hajnali fél 5 van, odakint pedig havazik. Már este elkezdődött, aminek nem tudom örüljek e vagy sem. Reggelre récelest terveztem, de lehet cserkelés lesz belőle…hiszen az első hóban megfotózott gímbika sokkal különb zsákmány néhány réceportrénál.

A nap utolsó képei pedig megérdemelnének egy külön bejegyzést, de mivel ide tartoznak főleg, maradjanak csak itt. Magányos, kissé bokros, fás szigetet látok, melyen több kormorán is sütteti magát a nap melengető sugaraival. Gondoltam egyet, mi lenne ha csinálnék egy duplakétszerezős tesztet? Csak le kell jutni csendben a csörgő füves, ágas-bogas részen a partig onnan már tisztább a lövés.  Úgy ahogy sikerül is, bár a 3 kormi közül kettő közben meglógott. Féltik a bőrüket nagyon. Egy azonban a fán marad, gondolja nagy kárt nem tehetek onnét.

20160113_130751

Messze esik, legalább 150-200 méter lehet. Lövök pár “biztonságit” a kétszerezővel 1000mm-en, majd előkotrom a másik duplázót és összerakom a nagy kaliberű mesterlövész puskát. Az így kapott 2000mm-en figyelem tovább a fekete tollruhás lovagot. Nem nagyon törődött velem, hol nézelődött, hol tisztogatta magát, de inkább utóbbi. Közben a kormi melletti ágra újabb nagy sirályfaj érkezik, amiről rögtön ki is derül hogy biza, ő egy kifejlett heringsirály. Gyönyörű nagy madár, egyike a fekete hátú fajoknak. Pár 2000mm-es kép és tollászkodás után elröppen. A kormiról a duplakétszerezős képeket letöröltem, de a sirályról itt egy dokfotó.

hering

Csak hogy látszódjon, mennyire használható ez madárfajok megörökítéséhez, extra távolságokról, vagy épp trófeás vad távoli megfigyeléséhez, megörökítéséhez. Ugyanakkor képminőség tekintetében egy utólag megvágott, szimpla duplázós kép sokkal szebb képet ad, mint a dupla kétszerezős. Hogy látszódjon a nagyítás ereje, összetákoltam egy sorozatot. Kétszerezővel, 50%-al megvágva, majd megint 50%-al megvágva.

kormi nagyitas

Itt van külön az 1. vágás:

kormi nagyitas 2

és itt van a 2. vágás:

kormi 1000mm

Nap végére tényleg jó sok röpkép összejött. Tanulság: mindig legyen nálad egy rövidebb tele is, és mindig rakd a zársebességet Tv módban egyel gyorsabbra, mint amit Av módban a gép fénymérője mutat. Remélem otthon is ilyen hatalmas már a hó, mint ami most leesett az éjjel. Használjátok ki amíg lehet! Megkezdődött a rókanász is, a koslatás. Hívjátok a rókát, minél közelebb jön annál szebb!

Mindenkinek szép fényeket!

Gémtelep ellenőrzés

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , , , on január 9, 2016 by javorkolbasz

A tegnapi kirándulás igazából a szajkóknak szólt volna. Lengyel tanoncom kedvence ez a madár, így felbuzdítottam, hogy a szarvaslakta madárparadicsom erdeiben igencsak nagy számban előfordul ez a madár, ráadásul elég könnyen meg is figyelhető, megfotózható. Beszereztem a szükséges csalikat, mogyorót, diót, kukoricát, friss csalihangok letöltve, telefonra rakva, 30 méter Jack-kábel, Mini-X hangszóró bekészítve, akksik feltöltve. Az utolsó pillanatban azonban végül mégis csak egyedül kellett mennem. Hát jó, majd legközelebb. Csalik otthon hagyva, gyerünk ki lokalizálni a madarakat hangszóróval, hol a legjobb a mozgás. Délután 3 körül értem ki a területre, ahol nem kellett sokat mennem hogy lássam az első szajkót. A szett még a táskában volt, lévén az előbb kötöttem ki a bringát a szokásos helyre. Távcsövem azonban a nyakamban volt, hamar meg tudtam figyelni, hogy mit is tart a csőrében a madár. Diót talált valahol, azt verte épp az alatta lévő ágnak. Nem volt túl messze, nem is volt túl félős, ígyhát hamar lekaptam hátamról a rohamtáskát, kihúztam belőle a “csőre töltött” 500as telét az 1D3-as vázzal, és már állványon is volt a szett, lövésre készen. Biztonság kedvéért a duplázót még felcsavartam, legyen meg a maximális nagyítás. A madár eléggé sűrűben volt, a sok kisebb-nagyobb ág eléggé takarta. Szerettem volna egy tisztább képet lőni. Pár óvatos lépést követően, mire kihámoztam a sűrűből a madarat, ő elröppent. Nem miattam, csak úgy, végzett a dióval. Gyors gondolatváltást követően hagytam a szajkókat, gyerünk inkább csekkoljuk le a tavat, van e valami finomság számunkra. Sirály az volt bőven. Csak úgy fehérlett a víz a rengeteg dankától. Végignéztem távcsővel őket, hátha van egy “nem odaillő” fajta, de ezúttal nem volt. Volt viszont távolabb nagy bukó a vízen. 6 darabot számoltam össze. Volt egykét szép réceféle, de a récéknél most jobban érdekelt a gémtelep. A kis szigeten álló faóriások az év első felében rengeteg szürke gém fészket rejtenek. Mostanában érkeznek vissza ezek a madarak majd és ha a tél továbbra is enyhe marad, a fészeképítés hamarosan, akár a napokban, vagy az elkövetkezendő hetekben megkezdődik. Akkor pedig lesz párzás fotó, lesz ággal a csőrében röpkép, és sok más. Már messziről kitűnik a barna fán egymás mellett gubbasztó két óriási madár – a szürke gém pár. Közelebb érve egy másik pár röppen fel, tesz egy kört a sziget körül, majd visszaereszkedik a lombsűrűbe. Két pár tehát már itt van. Ezentúl tehát már érdemes lesz ide is járni, figyelni a madarakat, hiszen bármikor elkezdődhet a szezon. Mindazonáltal további fajok is vannak itt, amiket jó lenne felkutatni, ilyen például a kis fakopáncs, a hegyi fakusz, cinkefélék, zöld küllő és ugye több récefaj is jelen van most, itt vannak a bukók is, amiket a sekély víz és halbőség miatt nagyon jól lehet most fotózni. A ludak is gyülekeznek mostanság, szürke lúdból és kanadaiból is van már, bár még elég kis mennyiség. Erre még várni kell. Sok képet tehát nem lőttem, lévén a nap már lemenni készülődött, nekem pedig időre haza kellett jönnöm. E két képet mutatom csak meg, mindkettő 500mm-en készült.

canadensis 6 heron 2

Récelesen

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , , , , on december 11, 2015 by javorkolbasz

Régi tervem már, hogy keresek egy klassz helyet, ahonnan jól lehet fotózni vízszintből, ahonnan viszonylag sok fajt lencsevégre lehet keríteni a vonulási szezonban. Az idei évben elég sok időt töltöttem ilyen helyek kutatásával, ahová összegyűlik a réce táplálkozni, pihenni, ahol vannak rejtett fajok is, legyen az valamelyik nádiposzáta, vagy a bölömbika, kis vöcsök, vizicsibe. A mai napon három ismert, közeli pontot kerestem fel, mintegy ellenőrzésképpen, érdemes e holnap reggel kiülni valamelyik ponton. Az első védett öbölrész ismert tartózkodási helye tavasztól ősz elejéig, közepéig a kanadai és nyári ludaknak, de vannak ott récefajok, kis vöcsök, szárcsa, olykor jégmadár is. Két megfigyelőpontom volt itt, mindkettő tág szöget fog be, jó kilátás nyílik az előttem fekvő és a tőlem oldalra fekvő vízszakaszok felé is. Az egyik ponton az öböl szája felé, a nádfoltok, bokrok között feltűnő madárra leshetek, míg a másikon a védettebb hátsó öböl felé tekinthetek. A víz kicsit most magasabb mint eddig volt, így az öböl szája felé tekintő hely meredekké vált. A másik viszont sokkal jobb. Van itt két hatalmas vízben nőtt bokor, pár 30 centi körüli átmérőjű, félig vízbe dőlt fa, ami körül a víz sekély, így itt töltök egy rövid, távcsővel megfigyelésnyi időt. Közben látok néhány szárcsát, két pár tőkés récét és két pár kontyos récét. Nem sok minden van itt most, bár a kis vöcsöknek mindig örülök. Abból viszont van a következő, sokkal forgalmasabb öbölben is, ahol lényegében a legtöbb időt töltöttem idén. Ez a rész a Delta hide nevű madármegfigyelő lesház előtti mocsárrész. Itt mindig vannak vonuló és itt fészkelő récefajok, vannak sirályok, gémek, vöcskök, jégmadár, poszátafélék, stb, stb. Nem véletlenül terveztem a vizi lest ide, ennek közelébe. Szemlátomást túl sok madár van a vizen előttem, ráádásul 50-es forma hölgyemény is távcsövezi a deszkákból álló lesfal mögül az öblöt, így nem settenkedek bele a vízbe. Amíg nem építették fel ezt a lesfalat a lesház két szélén teljesen, elé lehetett menni és az ott lévő nád és bokrok takarásában bízva beleülni a vízbe. Alig néhány méterekre vadászott előttem a kis vöcsök, búbos vöcsök, ott táplálkoztak a récék, vizityúk, szárcsa, olykor hattyúk úszkáltak keresztül az öblön, kísérték szürkés tollruhájú fiaikat, és ha elég nyugodt volt minden, szürke gém ereszkedett a szemben lévő sekély részbe vadászni. Állítólag fotóztak már itt bölömbikát is. A nádtengerben sokféle énekesmadár zsibogott, repkedett felette sok récefaj, lúdfaj, galambok és gerlék, varjak és szarkák, fakopáncsok… szóval elsőrangú hely. Most is látok sok mindent, de mégis feltűnő a fütyülő récék sokasága az utóbbi időkben. Most ennek van szezonja úgy látszik, úgyhogy miután a hölgy elsétál, alkalmas kémlelőpontot keresek a lesfal egyik alacsonyabb részén és elkezdem felépíteni a szettet. Épp a vakukart csavarozom fel a gimbal fejre, amikor kis csapat madarász érkezik. Köszönnek, érdeklődnek, nézik mit építek majd nyitják a les ajtaját és már mennek is befelé. Kezdő madarászbanda egy vezetővel. Gyakori látvány ez itt. Olyannyira kezdők, hogy a közben mögöttünk lévő fára sereglő tengeliceket mindennek nevezik, csak annak nem, ami. Vezetőjük 40es forma madarászember, ismerős alak, nemzeti parkos pulcsiban, spektívesen, állványosan, fotóstáskásan invitál engem is, fáradnék be velük, hátha látunk együtt valamit. Egye fene, azzal kapom is vállra a nagytelés szettet, hátizsákot majd megyek utánuk. Olyan vehemenciával pakolnak le és nyitják a les ablakait mintha otthon lennének, nem csoda hát, hogy a récehad java tovaszáll… Rögtön le is torkollom őket, hogy emberek ez nem putri, hanem védett terület, csendesebben. Rögtön meg is látszik, hogy életükben nem ültek még ilyen helyen, fogalmuk sincs arról hogy esetleg ha csendbe lennének, látnánk is valamit. A vezető is nekem ad igazat. A récék tolerálják az újoncokat, hamarosan érkezik is több kisebb csapat fütyülő, majd kendermagos réce, a kanalas récék is visszatérnek elénk a sekély vízbe, sőt még egy átreppenő jégmadarat is látunk. Egyenlőre a telét csak leraktam az ajtóba, hagytam hagy üljenek le az emberek. A vezető srác ül a jobb oldali ablakhoz, spektívet, állványt beállít, majd leül és invitálja az idősebbik madarász jelöltet hogy fáradjon oda mellé. Én is mellettük állok a bal középső lesablakban, egyenlőre csak figyelem a vissza-vissza térő madarakat, hol távcsővel, hol anélkül. Madármegfigyelésre kiváló ez a les, ám fotózásra nem mindig. Vízimadarakra túl magas a perspektíva, így hát csak dok jelleggel lövök néhány fotót. Amint azonban egyre nagyobb számban gyűlik a madár, kezdek belejönni, keresni a tükörképeket, páros madarakat. Hallgatom, amint az angolok arról beszélgetnek, hogy “hejj de jó is lenne egy nagy zoom vagy fix obi, amivel lehetne fotózni rendesen, dehát most elég drága…” közben én is megkérdezem őket: “Kamerát nem hoztak?” A vezető elárulja hogy ő digiscopingozik, azért van jó minőségű spektívje. Aztán elkezdünk beszélni a manuális fotózásról, ajánlgatom a manuál teléket, hogy ez biza nem is olyan drága… Hamarosan vége is lesz a nagy lesnek, az angolok elbúcsúznak, én úgy döntök kijövök a lesházból és miután mindenki elsétált, nekiállok végre fotózni. Alkalmas helyet keresek és tovább figyelem tehát a récehadat, immáron az 500mm-re szerelt kétszerező adta nagyításon. Egészen naplementéig ki akarok tartani, lévén hátha bejön még ide több réce is éjjeli pihenőre, akár más fajok is. A türelem újabb fajt terem, méghozzá egy magányos hím barátrécét. Sajnos elég messzire száll le, és nem is nagyon látom rajta a szándékot, hogy közelebb jöjjön. Hiába vártam, közelebb később sem jött, állandóan takarásban volt, így ezt a tavaszi képet mutatom meg ismét erről a fajról, amit anno ugyanitt fotóztam 500mm-en.

barátréce

Morgolódtam magamban emiatt a sok ember miatt, dejó is lett volna korábban jönni ide, akkor belehetett volna a saját, bevált leshelyembe ülni, a récék és a madarászhad előtt, még sötétben. Na sebaj majd holnap. Ha a madarász istenek is úgy akarják…

shoveler shoveler 2

widgeon 4 widgeon 12 widgeon 5

Szarvasláz

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , , , , , , on március 15, 2015 by javorkolbasz

Túl sok mindent lehetne és kell is fotózni idén. Ha az ember olyan helyen lakik, ahol nap mint nap körülveszi a vad-, és madárvilág, ahol 100 métert nem tud úgy megtenni hogy ne lásson valami új dolgot, legyen az egy új madárfaj, vagy csak a helyi fajok egy-egy barátságos példánya, esetleg valami különleges pillanat amit érdemes elcsípni… az ilyen helyen nem lehet meglenni teleobjektív nélkül. És ha az ember olyan helyen lakik, ahol alig 20 percnyi bringaútra már szarvas lakta erdők vannak, bizony a teleobjektív nem sokat tétlenkedik a “fegyver szekrényben”. Idei terveim szerint sokat kint leszek azokban az erdőkben, hiszen a tavaly kiismert helyeken, a szarvasok által preferált területeken jó lenne idén sokkal több pillanatot elcsípni. A piros betűs események, a borjazás, agancstisztítás, s majd a bőgés minden napján érdemes kiülni, cserkelni, megfigyelni, megfigyelni és megörökíteni. Utóbbi napokban sokat voltam kint a területen, leginkább a gímbikákat követtem, de azért cserkeléseim során olykor dámbikákkal, tehenekkel is sikerült találkozni. Főleg a trófeás vadat követem most, hiszen szorulnak a határidők, a gímagancsok a napokban lehullanak és legközelebb csak július végén, augusztusban látok tisztító bikát. Itt kicsit később történik minden. Későn tisztítanak, később kezdődik a bőgési szezon is. Olyasféle történik mint a kárpáti bikáknál. Széchenyi Zsigmond, legnagyobb nimródjaink legnagyobbika írta Ünnepnapok című könyvében:

“Hiszen ilyenkor, Szentmihály-nap táján, vadonatúj élménnyel, tartós emlékké ülepedő eseménnyel, csordultig volt a vadászember szíve! Ilyenkor már visszacsendesedőben volt a dunántúli erdő, szarvasai lassanként abbahagyták a bőgést… Halkult a mező is, termését betakarították. Kialudt a búzavirág, a szarkaláb, a pipacs rikítása, csak néhány ökörfarkkórón, maradék tisztesfűszálon döngicséltek fáradtan gyűjtögető méhek …Egyformán kéklett az érő szilvaszem meg a kökénybokor bogyója, diófák alatt frissen tört lombszőnyeg, dióverőpóznák kíméletlen munkája zöldellett, zsúfolt tőke árnyékában hamvas gerezd pironkodott, hegyoldali pincékben szüretre készülődtek … Na – ilyenkor kezdődött a kárpáti szarvasbőgés ideje!”

Addig azonban még sok víz lefolyik a Trent folyón. Addig azonban még a borjak is megszületnek, a most fiatal bikajelöltek is kinövesztik az első agancsaikat, mindenekelőtt pedig a tavalyi agancsok lehullanak. Alábbi képek azonban még az elmúlt hetekben készültek, két bika mutatkozik csak amely már elhullatta agancsát, a többi még büszkén viseli. Íme hát egy nagy csokornyi dám és gímfotó az elmúlt hetekből.

jóéjt 2 IMG_3124 IMG_3123b IMG_3407 IMG_3092b IMG_3378 IMG_3523 IMG_3417 IMG_3406 IMG_3561 IMG_3471c IMG_3332 jóéjt IMG_2674 IMG_2692

Róka az utolsó fényekből

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , on december 28, 2014 by javorkolbasz

A róka itt úgyszólván nemzeti állat. Akárcsak a borz, dankasirály, örvös galamb, stb. Persze rókát, borzot látni mindig kiváltság, ezek a fajok javarészt éjjel mozognak, illetve amikor a nap már lefelé hajlik a nyugati égbolton. Két rókát is adott az az este, és amíg az egyiket figyeltem a naplemente utolsó fényeiben addig a másik közeledett. Akkor persze még nem tudtam róla. Egyszer csak hangos kakatolással egy fácán reppent fel a mögöttem alig 40 méternyire lévő bokrosból. A felzavart fácán csinál ilyet, ennél fogva a nagytelét állványostul abba az irányba raktam. Álcám és takarásom kiváló volt. És akkor egyszer csak kinyílt a bozót és kisunnyogott egy vörös fakkos lovag. Alig hittem el, mindössze 30 métere volt, az 500mm-es tele és a croppos váz rajzolta képbe szépen belefért. Annak ellenére, hogy nem szeretek nagyon magas ISO érzékenységet használni, mégis sokszor rákényszerülök. Általában azonban nem erőltetem, ha már a legtágabb fényerőn, ISO1600-on sincs 1/25-nyi fény akkor belátom hogy az éjszaka győzött és csomagolni kell. ISO3200-at egyáltalán nem szeretem használni a 30D-n, hiszen 1600 az az érzékenységi tartomány ami még megfelel mind képminőség, mint használhatóság terén, ugyanakkor ha valami olyat kell lefotózni amihez szükség van erre a magas tartományra akkor használom csupán a 3200-ast. Nagyon ritkán fordul elő, két kezemen meg tudnám számolni hányszor kellett az elmult években. Az esetek többségében az ISO1600 elég. Most azonban úgy voltam vele, képminőség ide vagy oda, ezt a rókát nekem meg kell örökítenem. Fény már alig volt, a sötétség határát csak halvány csíkban törte meg még az immár régen lement nap fénye. A róka helyén, az egyre sötétülő bozótos, valamint a vörös bundás sem adott túl sok fényt, az egyetlen pont tehát ahova fényt lehetett mérni, az a róka fehér melle volt. Fényerős teléket használva, pláne manuális obit használva olykor teljesen hihetetlen, mennyire jó dinamikatartományok jönnek ki. Amióta rájöttem arra hogy mindig a világos pontra kell mérni, majd minuszba vinni az EV korrekciót, azóta sokkal szebb képek születnek. A 3200as érzékenység azonban ehhez nem sokat tesz hozzá. fekete-fehérben viszont sokkal jobban néz ki. Pontosan ezért kell a rókát még szép fényekbe kicsalni, akár hússal, akár csalihangokkal, hogy ne kelljen ilyen magas érzékenységet használni. Meg is fogadtam ott helyben hogy ezután soha se hagyom otthon a csalisípjaimat, ha erre a vidékre jövök rókára vadászni…

IMG_9117

IMG_9118 IMG_9083 IMG_9117_2