canon eos 1d mark III havi archívum

Vörösbegyes erdő

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , on január 15, 2017 by javorkolbasz

Volt egy tervem még decemberben. Hogy majd erre a hétre kiveszem a szabit, és minden nap kimegyek nagy bukókat és vonuló récefajokat fotózni. Meg is kaptam a szabit, el is jütt az új év, eljött ez a hét is. Erre egész héten esett az eső, mit esett…ömlött. És fújt a szél. 40-50km/órás szeleket mondtak. Nem épp kedvező récevadász időjárás. De a tegnapi napon végre szélcsend volt és hét ágra sütött a nap. Előkaptam hát a régi Carenar 2x-ezőt, felcsavartam a 300as pentacon telére, vaku, beamer és kimentem egy rövidebb körre vele délután. Eladósorba került ez a kétszerező, ígyhát csak egy szebb napra vártam amikor kimehetek tesztképeket lőni vele. A kikötőben kezdtem ahol bár jó sokféle sirály volt, erős ellenfény volt, így csak nagyritkán sikerült szép fényben repülő sirályt elcsípni. Pár kép azért itt is összejött.

adult-w-danka-34 namiez adult-w-danka-33

Utamat az első beugró felé vettem, az erdő pedig zengett a vörösbegy, a feketerigó és a cinegék énekétől. A vörösbegy itt “supatame” faj, vagyis szinte kézszelíd. Mindig vannak olyanok akik etetik, vagy maggal vagy kukaccal így aztán igazán közelre jön. Sokszor túl közelre… legjobb faj tehát lencse és géptesztre, a vakut is jól tűri, így tehát nem volt meglepő hogy már az első métereken két példány leste az arra járókat, ki ad neki kaját. Most azonban senki nem állt meg csak én, egykét 600mm-es kép erejéig. Íme ezek lettek:

vorosbegy-600mmf4 vorosbegy-600mmf4-2 vorosbegy-600mmf4-3 vorosbegy-600mmf4-4 vorosbegy-600mmf4-5 vorosbegy-600mmf4-6 vorosbegy-600mmf4-7 vorosbegy-600mmf4-8 vorosbegy-600mmf4-9

Otthagyva a vörös bandát, a gyalogúton végigmenve hol jobbra hol balra kémleltem a mocsarakat, figyelve a récepopulációt. Feltünt egy nagy fehér madár köztük fekete fejjel, ő a nagy bukó hímje. Három tojó is úszkált körülötte, jó messze voltak, a hím hamar el is tűnt az egyik hajlatban, a tojók viszont bejöttek közelebb is.

buko-tojo-2 kendermagos-rece_600f4-2 widgeon-19 buko-tojo

Itt most nem fotóztam sokat, javarésze a fajoknak messze volt, de jó volt látni hogy még itt vannak a színes fajok, ide kell kiülni jövő héten vízszintből fotózni.

Reklámok

Csérkedés

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , on június 12, 2016 by javorkolbasz

Cséreket fotózni számomra mindig jó móka, lévén egyike kedvenc madaraimnak, ráadásul a Birdlife International címermadarai is. Röptük során találkozni velük leggyakrabban, így fotózásuk igazi kihívás. Péntek reggel kaptam egy fülest, miszerint kedvenc szarvasos területemen fekvő nagy tavon nagyban ívnak a keszegfélék, és egészen sok csér illetve sirály gyűlt össze vadászni rájuk. A küszvágó csér igazi sportmadár, nagyon jó röpképfotós téma, ígyhát bringát elő, állvány, videófej, 500mm, kétszerezővel kiegészítve…gyerünk. Legalább 6-7 pár csért láttam a partra érve, amint a sekély víz felett köröznek, egészen közel olykor. Néha nagyot csobbantak, majd hallal a szájukban reppennek tovább. Ilyenkor, amikor sok madár összegyűlik megfigyelhető, hogy sokkal ügyesebb vadászok a náluk sokkal nagyobb dankasirályoknál. A nagy sietésben, miközben bepakoltam a táskába a fotós szettet, a vakut a beamerrel csak behajítottam a 180-as és az 500-as tele közé egybeszerelve, ami a partra érve nagy hibának bizonyult. A fresnel lencse ugyanis a beamer elején megrepedt, egészen csúnyán, gondolom összenyomódott a táskában. Vagy nekicsapódott a telének miközben bringáztam, elég rossz terep vezetett odáig. Szerencsére a táv nem volt túl nagy, a Yongnuo YN560-II.-es vakunak pedig nagy ereje van extender nékül is. Ígyhát hol vakuval, hol anélkül, de változatlanul 1/500-as zársebeséggel sikerült néhány vágatlan csér röpcsit összehoznom. Íme: 500mm+2x.

csér_1000mmF8 2 csér_1000mmF8

Szerencsére találtam olcsón másik beamert, így két héten belül megint nagy vakuteljesítménnyel lehet majd fotózni.

A színes libák

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , on június 12, 2016 by javorkolbasz

Minden ott kezdődött, hogy szarvasra cserkelés közben láttam egy nílusi ludat. A nílusi lúd a szigetországban nem mindenhol gyakori, szórványosan fészkelő faj, egy egy régióban csak egy-két pár fészkel csak. Mindig öröm ha látom ezt a színes libát, de most egy új területen is sikerült megfigyelni. Ráadásul a multkori cserkelés során már párban is láttam, kicsit távolabbról. Rá néhány napra pedig már ugyanott két párt is. Elég korán fészket rakó faj, február végén már friss csibéit vezető párt láttam idén. Három fészkelő párról tudtam eddig a régiónkban, de kis szerencsével ez a két pár is letelepedik és ezentúl szarvasra cserkelés közben is láthatom majd újból.

nilusi 8

nílusi család 2nilusi 4 nilusi 5 nilusi 7

Sirályvadászat

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , , , , , , , , , , , , , on január 17, 2016 by javorkolbasz

Mindenkinek voltak már tökéletes napjai a terepen. Amikor gyönyörű volt az idő és szélmentes, amikor rengeteg madarat sikerült megfotóznia, amikor a nap végén, megtelt memóriakártyával, elégedetten mosolyogva nézi végig a naplementét. Nekem gyakran van ilyen napom, hiszen ha a jó idő összejön, márpedig mostanában sokszor összejött, akkor mindig terepen voltam. Ilyen napom volt az utóbbi napokban január 13.-a. Tulajdonképpen ez a nap egyben tesztnap is volt, hiszen előtte lévő napon jött meg az új videófejem, egy 8 kiló teherbírású, erős kis Letu fej.

20160113_101627

Gyönyörű napkeltében volt részem, amint az utcánk végi csatorna partján sétáltam végig a tulajdonképpeni kikötőig. Kedvelt megfigyelőpontom ez a kikötő, egyrészt közel van, alig 5 perc séta a házunktól, másrészt mindig látok itt valami finomságot: nagy sirályfajokat, récefajokat, cankóféléket, kormoránt, szürke gémet, stb. A nap rézsút balról kelt fel az előtt, még aranyozott párát látni csak, ahogy a Beeston Marina partjára érek. Rögtön ki is szúrok egy magányos kormoránt, amiről rögtön lövök is egy pár képet.

kormi_1000mm 6

Nemsokkal később még 4 kormorán csatlakozott hozzá, majd egy kis fürdőzés után együtt tovaszálltak. Figyelmem közben a sirálycsapatra irányult. A sok repkedő, vadászó, fürdő, ivó danka között feltűnik néhány kisebb-nagyobb, eltérő tollazatú és méretű sirálypofa is.

gull 30 gull 20

A fény és háttér is folyton változik, ahogy a nagytelével követem egyiket másikat, de végül sikerül egy átlagos zársebességet elcsípni, ami után már Tv módba kapcsolva a gépet, fix zársebességgel és rekesszel tudok fotózni. Akik itt elakadnának, azoknak írom, hogy manuál telével a Tv mód olyan mintha Manuál módban fotóznátok, a rekeszt a lencsén állítod be a rekeszgyűrűvel. Mostanság bevált ez a technika, Av módban belövöm a fényt, majd gyorsan átkapcsolva Tv módba hozzáállítom azt a zársebességet ami ezután fixen tartva jó expót hoz minden képnél. Persze utólag derül ki mindig, a PS előtt ülve, hogy állíthattam volna gyorsabbat is, hiszen sokszor világosabbak lesznek a képek, mint kéne. Fényerős teléknél ez megesik, pláne ha a gép LCD fényereje nincs rendesen beállítva. Node térjünk vissza a Trent folyó partjára, ahol is közben 4 különböző sirályfajt is sikerül lencsevégre kapni.

Ezüstsirály:

ezüst 3 ezüst 7 ezüst 8

Heringsirály:

hering 5 hering 9 hering 11

Viharsirály:

vihar 4 vihar

E három faj mindig kuriózum számomra, bár mostanában elég sokszor sikerül őket megfigyelni. Ezüstsirályból látok többféle korcsoportút is, ami tényleg nagyon jó. Szeretem a csér és sirályfajokat, szerencsére itt jól meglehet figyelni elég sokfélét az év minden hónapjában. A dankákból itt most főleg 1. téli és adult téli tollruhásat látok, igazán fiatal tollú példány nincsen köztük. Sokáig elvagyok a sirályokkal, szeretem figyelni ahogy vadásznak, ahogy egymással veszekednek a kaján, és jó őket a hatalmas manuál vassal követni, fotózni röptük közben. Az új videófej egy álom. Letu márkájú fluidos fej, a minőségibb kínai gyártók egyikének a terméke. 8 kilót bír, ami bőven elég, lévén a szett “csak” 3,5-4 kiló. Vakuval tán megütné a 4,5-5 kilót, de azt most otthon hagytam, vakukarostul, vezetékestül, extenderestül. A rádiós távkoldó távirányítója a videófej karját tartó kezemben van, amivel a nagy súlyú szett mozgatása igazán könnyűvé válik. A “hogyan fotózzunk nagytelével röpképeket” című cikkem még megírás alatt, de úgy vélem, a videófejes-távkioldós lekövetős technika is belekerül majd. Tán még videjót is csinálok róla.

A kikötőben közben a sirályok eloszlóban vannak, én is folytatom tehát utamat. A Trent-folyón gyakran látni mostanában kercerécéket. Kis csapat csörgő réce között most is sikerül meglepnem egy magányos példányt, ám nem volt épp fotogén állapotban.

kerceréce

Mire lesunnyogok a parti bozótok közé már távolodóban van, azért egy rövid sorozatot sikerül rálőnöm még mielőtt alá nem bukik. Rengeteg a vörösbegy a nemzeti park területén.

vörösbegy 1000mm 3 vörösbegy 1000mm 4

Annyi vörösbegy képem van már, hogy vasvillával hányom óriási halmokba, de mégis mindig csinálok róluk egykét képet. Barátságos madarak, az ittott kihelyezett etetők környékén akár kézből is etethetőek, egyáltalán nem tartanak az emberektől. Ilyen helyen mindig jól jön a közgyűrű, kétszerező, de a legjobb hozzájuk egy nagyobb makró obi. Most azonban csak az 500as tele van velem meg két duplázó. Az egyik folyamatosan rajta van a telén a második az ultra távoli megfigyeléshez kell. Vörösbegy mellett szürkebegy is jelentős számban előfordul itt, mondhatnám e két madár a leggyakoribb errefelé.

szürkebegy 4

Persze széncinege, őszapó is akad, ezek azonban ma nincsenek fotogén kedvükben. A récék száma december óta megritkult. Elvonultak a fütyülő récék nagy csapatai, már csak hébe-hóba mutatkozik egy-két récecsapat, de azok is inkább kontyos és kendermagos récék.

kontyos pár

Olykor még látni barát-, és kanalas récét, de csak 1-2 darabot. A nílusi lúdpárt viszont újfent látom ma már harmadszor. Régóta fenem a fogam egy nílusi lúd röpképre, sajnos azonban mindig olyan helyen látom őket röpülni ahol vagy túl közel esnek, velem pedig túl nagy tele van, vagy pedig jó helyen repülnek de csak pillanatokra villannak meg a fás szigetek között. Most azonban fejembe vettem hogy a 300mm-es tele nélkül ezután sehova! Mindig kell hogy rajtam lógjon egy rövidebb tele is, közeli akciókhoz, röpképezni. Ma is láttam őket párban repülni, sajnos túl közel hogy az 1000mm-es telével rájuk lőjek. Egy 200-300mm körüli tele viszont tökéletes lett volna hozzá. Na majd legközelebb… Most csak egy úszó portrét sikerül összetákolni róluk, bizonyításképp hogy itt vannak ezek a madarak is még.

nilusi 2

A következő pont ahol megállok, az egyik kedvenc megfigyelőpontom mostanság, ahol mindig van valami jó faj a levegőben. Nagy sirályfajok, kormorán, örvös galamb, récefajok, nagy bukó mostanság. Kedvelt vadászterülete ez a vöcsköknek is. Most is látok bukókat, igaz elég távol, hamar el is tűnnek a kis erdős szigetek között. Látok továbbá egy kerceréce párt is, a tojó tán még szebb mint a hím. Sajnos ők is messze vannak innen. Kormoránok szórakoztatnak, folyton feltűnik egy az égen, persze a legtöbb itt is jó magasan. Közülük két példány megszán azonban és egészen jó távolságban repül el előttem. Az egyiken már a keresőben feltűnik a fej fehéres tollazata, a nászruha!!! Január közepén? Az első ilyen tollú példány amit látok idén. Utólag derül ki a másikról is, hogy már nászruhában feszít ő is. Hát eljött ennek is az ideje.

kormi 1000mm bif 5 kormi 1000mm bif kormi 1000mm bif 3

Miközben ezeket a sorokat írom, hajnali fél 5 van, odakint pedig havazik. Már este elkezdődött, aminek nem tudom örüljek e vagy sem. Reggelre récelest terveztem, de lehet cserkelés lesz belőle…hiszen az első hóban megfotózott gímbika sokkal különb zsákmány néhány réceportrénál.

A nap utolsó képei pedig megérdemelnének egy külön bejegyzést, de mivel ide tartoznak főleg, maradjanak csak itt. Magányos, kissé bokros, fás szigetet látok, melyen több kormorán is sütteti magát a nap melengető sugaraival. Gondoltam egyet, mi lenne ha csinálnék egy duplakétszerezős tesztet? Csak le kell jutni csendben a csörgő füves, ágas-bogas részen a partig onnan már tisztább a lövés.  Úgy ahogy sikerül is, bár a 3 kormi közül kettő közben meglógott. Féltik a bőrüket nagyon. Egy azonban a fán marad, gondolja nagy kárt nem tehetek onnét.

20160113_130751

Messze esik, legalább 150-200 méter lehet. Lövök pár “biztonságit” a kétszerezővel 1000mm-en, majd előkotrom a másik duplázót és összerakom a nagy kaliberű mesterlövész puskát. Az így kapott 2000mm-en figyelem tovább a fekete tollruhás lovagot. Nem nagyon törődött velem, hol nézelődött, hol tisztogatta magát, de inkább utóbbi. Közben a kormi melletti ágra újabb nagy sirályfaj érkezik, amiről rögtön ki is derül hogy biza, ő egy kifejlett heringsirály. Gyönyörű nagy madár, egyike a fekete hátú fajoknak. Pár 2000mm-es kép és tollászkodás után elröppen. A kormiról a duplakétszerezős képeket letöröltem, de a sirályról itt egy dokfotó.

hering

Csak hogy látszódjon, mennyire használható ez madárfajok megörökítéséhez, extra távolságokról, vagy épp trófeás vad távoli megfigyeléséhez, megörökítéséhez. Ugyanakkor képminőség tekintetében egy utólag megvágott, szimpla duplázós kép sokkal szebb képet ad, mint a dupla kétszerezős. Hogy látszódjon a nagyítás ereje, összetákoltam egy sorozatot. Kétszerezővel, 50%-al megvágva, majd megint 50%-al megvágva.

kormi nagyitas

Itt van külön az 1. vágás:

kormi nagyitas 2

és itt van a 2. vágás:

kormi 1000mm

Nap végére tényleg jó sok röpkép összejött. Tanulság: mindig legyen nálad egy rövidebb tele is, és mindig rakd a zársebességet Tv módban egyel gyorsabbra, mint amit Av módban a gép fénymérője mutat. Remélem otthon is ilyen hatalmas már a hó, mint ami most leesett az éjjel. Használjátok ki amíg lehet! Megkezdődött a rókanász is, a koslatás. Hívjátok a rókát, minél közelebb jön annál szebb!

Mindenkinek szép fényeket!

Gémtelep ellenőrzés

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , , , on január 9, 2016 by javorkolbasz

A tegnapi kirándulás igazából a szajkóknak szólt volna. Lengyel tanoncom kedvence ez a madár, így felbuzdítottam, hogy a szarvaslakta madárparadicsom erdeiben igencsak nagy számban előfordul ez a madár, ráadásul elég könnyen meg is figyelhető, megfotózható. Beszereztem a szükséges csalikat, mogyorót, diót, kukoricát, friss csalihangok letöltve, telefonra rakva, 30 méter Jack-kábel, Mini-X hangszóró bekészítve, akksik feltöltve. Az utolsó pillanatban azonban végül mégis csak egyedül kellett mennem. Hát jó, majd legközelebb. Csalik otthon hagyva, gyerünk ki lokalizálni a madarakat hangszóróval, hol a legjobb a mozgás. Délután 3 körül értem ki a területre, ahol nem kellett sokat mennem hogy lássam az első szajkót. A szett még a táskában volt, lévén az előbb kötöttem ki a bringát a szokásos helyre. Távcsövem azonban a nyakamban volt, hamar meg tudtam figyelni, hogy mit is tart a csőrében a madár. Diót talált valahol, azt verte épp az alatta lévő ágnak. Nem volt túl messze, nem is volt túl félős, ígyhát hamar lekaptam hátamról a rohamtáskát, kihúztam belőle a “csőre töltött” 500as telét az 1D3-as vázzal, és már állványon is volt a szett, lövésre készen. Biztonság kedvéért a duplázót még felcsavartam, legyen meg a maximális nagyítás. A madár eléggé sűrűben volt, a sok kisebb-nagyobb ág eléggé takarta. Szerettem volna egy tisztább képet lőni. Pár óvatos lépést követően, mire kihámoztam a sűrűből a madarat, ő elröppent. Nem miattam, csak úgy, végzett a dióval. Gyors gondolatváltást követően hagytam a szajkókat, gyerünk inkább csekkoljuk le a tavat, van e valami finomság számunkra. Sirály az volt bőven. Csak úgy fehérlett a víz a rengeteg dankától. Végignéztem távcsővel őket, hátha van egy “nem odaillő” fajta, de ezúttal nem volt. Volt viszont távolabb nagy bukó a vízen. 6 darabot számoltam össze. Volt egykét szép réceféle, de a récéknél most jobban érdekelt a gémtelep. A kis szigeten álló faóriások az év első felében rengeteg szürke gém fészket rejtenek. Mostanában érkeznek vissza ezek a madarak majd és ha a tél továbbra is enyhe marad, a fészeképítés hamarosan, akár a napokban, vagy az elkövetkezendő hetekben megkezdődik. Akkor pedig lesz párzás fotó, lesz ággal a csőrében röpkép, és sok más. Már messziről kitűnik a barna fán egymás mellett gubbasztó két óriási madár – a szürke gém pár. Közelebb érve egy másik pár röppen fel, tesz egy kört a sziget körül, majd visszaereszkedik a lombsűrűbe. Két pár tehát már itt van. Ezentúl tehát már érdemes lesz ide is járni, figyelni a madarakat, hiszen bármikor elkezdődhet a szezon. Mindazonáltal további fajok is vannak itt, amiket jó lenne felkutatni, ilyen például a kis fakopáncs, a hegyi fakusz, cinkefélék, zöld küllő és ugye több récefaj is jelen van most, itt vannak a bukók is, amiket a sekély víz és halbőség miatt nagyon jól lehet most fotózni. A ludak is gyülekeznek mostanság, szürke lúdból és kanadaiból is van már, bár még elég kis mennyiség. Erre még várni kell. Sok képet tehát nem lőttem, lévén a nap már lemenni készülődött, nekem pedig időre haza kellett jönnöm. E két képet mutatom csak meg, mindkettő 500mm-en készült.

canadensis 6 heron 2

Récelesen

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , , , , on december 11, 2015 by javorkolbasz

Régi tervem már, hogy keresek egy klassz helyet, ahonnan jól lehet fotózni vízszintből, ahonnan viszonylag sok fajt lencsevégre lehet keríteni a vonulási szezonban. Az idei évben elég sok időt töltöttem ilyen helyek kutatásával, ahová összegyűlik a réce táplálkozni, pihenni, ahol vannak rejtett fajok is, legyen az valamelyik nádiposzáta, vagy a bölömbika, kis vöcsök, vizicsibe. A mai napon három ismert, közeli pontot kerestem fel, mintegy ellenőrzésképpen, érdemes e holnap reggel kiülni valamelyik ponton. Az első védett öbölrész ismert tartózkodási helye tavasztól ősz elejéig, közepéig a kanadai és nyári ludaknak, de vannak ott récefajok, kis vöcsök, szárcsa, olykor jégmadár is. Két megfigyelőpontom volt itt, mindkettő tág szöget fog be, jó kilátás nyílik az előttem fekvő és a tőlem oldalra fekvő vízszakaszok felé is. Az egyik ponton az öböl szája felé, a nádfoltok, bokrok között feltűnő madárra leshetek, míg a másikon a védettebb hátsó öböl felé tekinthetek. A víz kicsit most magasabb mint eddig volt, így az öböl szája felé tekintő hely meredekké vált. A másik viszont sokkal jobb. Van itt két hatalmas vízben nőtt bokor, pár 30 centi körüli átmérőjű, félig vízbe dőlt fa, ami körül a víz sekély, így itt töltök egy rövid, távcsővel megfigyelésnyi időt. Közben látok néhány szárcsát, két pár tőkés récét és két pár kontyos récét. Nem sok minden van itt most, bár a kis vöcsöknek mindig örülök. Abból viszont van a következő, sokkal forgalmasabb öbölben is, ahol lényegében a legtöbb időt töltöttem idén. Ez a rész a Delta hide nevű madármegfigyelő lesház előtti mocsárrész. Itt mindig vannak vonuló és itt fészkelő récefajok, vannak sirályok, gémek, vöcskök, jégmadár, poszátafélék, stb, stb. Nem véletlenül terveztem a vizi lest ide, ennek közelébe. Szemlátomást túl sok madár van a vizen előttem, ráádásul 50-es forma hölgyemény is távcsövezi a deszkákból álló lesfal mögül az öblöt, így nem settenkedek bele a vízbe. Amíg nem építették fel ezt a lesfalat a lesház két szélén teljesen, elé lehetett menni és az ott lévő nád és bokrok takarásában bízva beleülni a vízbe. Alig néhány méterekre vadászott előttem a kis vöcsök, búbos vöcsök, ott táplálkoztak a récék, vizityúk, szárcsa, olykor hattyúk úszkáltak keresztül az öblön, kísérték szürkés tollruhájú fiaikat, és ha elég nyugodt volt minden, szürke gém ereszkedett a szemben lévő sekély részbe vadászni. Állítólag fotóztak már itt bölömbikát is. A nádtengerben sokféle énekesmadár zsibogott, repkedett felette sok récefaj, lúdfaj, galambok és gerlék, varjak és szarkák, fakopáncsok… szóval elsőrangú hely. Most is látok sok mindent, de mégis feltűnő a fütyülő récék sokasága az utóbbi időkben. Most ennek van szezonja úgy látszik, úgyhogy miután a hölgy elsétál, alkalmas kémlelőpontot keresek a lesfal egyik alacsonyabb részén és elkezdem felépíteni a szettet. Épp a vakukart csavarozom fel a gimbal fejre, amikor kis csapat madarász érkezik. Köszönnek, érdeklődnek, nézik mit építek majd nyitják a les ajtaját és már mennek is befelé. Kezdő madarászbanda egy vezetővel. Gyakori látvány ez itt. Olyannyira kezdők, hogy a közben mögöttünk lévő fára sereglő tengeliceket mindennek nevezik, csak annak nem, ami. Vezetőjük 40es forma madarászember, ismerős alak, nemzeti parkos pulcsiban, spektívesen, állványosan, fotóstáskásan invitál engem is, fáradnék be velük, hátha látunk együtt valamit. Egye fene, azzal kapom is vállra a nagytelés szettet, hátizsákot majd megyek utánuk. Olyan vehemenciával pakolnak le és nyitják a les ablakait mintha otthon lennének, nem csoda hát, hogy a récehad java tovaszáll… Rögtön le is torkollom őket, hogy emberek ez nem putri, hanem védett terület, csendesebben. Rögtön meg is látszik, hogy életükben nem ültek még ilyen helyen, fogalmuk sincs arról hogy esetleg ha csendbe lennének, látnánk is valamit. A vezető is nekem ad igazat. A récék tolerálják az újoncokat, hamarosan érkezik is több kisebb csapat fütyülő, majd kendermagos réce, a kanalas récék is visszatérnek elénk a sekély vízbe, sőt még egy átreppenő jégmadarat is látunk. Egyenlőre a telét csak leraktam az ajtóba, hagytam hagy üljenek le az emberek. A vezető srác ül a jobb oldali ablakhoz, spektívet, állványt beállít, majd leül és invitálja az idősebbik madarász jelöltet hogy fáradjon oda mellé. Én is mellettük állok a bal középső lesablakban, egyenlőre csak figyelem a vissza-vissza térő madarakat, hol távcsővel, hol anélkül. Madármegfigyelésre kiváló ez a les, ám fotózásra nem mindig. Vízimadarakra túl magas a perspektíva, így hát csak dok jelleggel lövök néhány fotót. Amint azonban egyre nagyobb számban gyűlik a madár, kezdek belejönni, keresni a tükörképeket, páros madarakat. Hallgatom, amint az angolok arról beszélgetnek, hogy “hejj de jó is lenne egy nagy zoom vagy fix obi, amivel lehetne fotózni rendesen, dehát most elég drága…” közben én is megkérdezem őket: “Kamerát nem hoztak?” A vezető elárulja hogy ő digiscopingozik, azért van jó minőségű spektívje. Aztán elkezdünk beszélni a manuális fotózásról, ajánlgatom a manuál teléket, hogy ez biza nem is olyan drága… Hamarosan vége is lesz a nagy lesnek, az angolok elbúcsúznak, én úgy döntök kijövök a lesházból és miután mindenki elsétált, nekiállok végre fotózni. Alkalmas helyet keresek és tovább figyelem tehát a récehadat, immáron az 500mm-re szerelt kétszerező adta nagyításon. Egészen naplementéig ki akarok tartani, lévén hátha bejön még ide több réce is éjjeli pihenőre, akár más fajok is. A türelem újabb fajt terem, méghozzá egy magányos hím barátrécét. Sajnos elég messzire száll le, és nem is nagyon látom rajta a szándékot, hogy közelebb jöjjön. Hiába vártam, közelebb később sem jött, állandóan takarásban volt, így ezt a tavaszi képet mutatom meg ismét erről a fajról, amit anno ugyanitt fotóztam 500mm-en.

barátréce

Morgolódtam magamban emiatt a sok ember miatt, dejó is lett volna korábban jönni ide, akkor belehetett volna a saját, bevált leshelyembe ülni, a récék és a madarászhad előtt, még sötétben. Na sebaj majd holnap. Ha a madarász istenek is úgy akarják…

shoveler shoveler 2

widgeon 4 widgeon 12 widgeon 5

A világ leggyorsabb fényképezőgépe

Posted in nagy telével..., Terepen, uncut with tags , , , , , on november 10, 2015 by javorkolbasz

Nyáron mérföldkőhöz érkeztem emberek. No de ne menjünk olyan előre, elmesélem a dolgok előzményeit is. Nem is olyan régen, úgy néhány hónapja eláztam a 30D-vel, ami igencsak megdobogtatta a szívét az öreg igáslónak. Tucatnál többször áztam már el vele, ám ez az eső mindegyiknél erősebb volt, én meg hittem a felhőtlen gyönyörű égnek, mikor aznap reggel kimentem szarvasra cserkelni. Egyre komolyabb és szürkébb felhők gyűltek össze az égen, míg én már túl voltam a terület felén. Szarvast is láttam már, expó is volt a gépben bőven. Gímcsapatot figyeltem éppen mikor elkezdett cseperegni az eső. Fedezékem nemsok akadt, az a néhány nagy fa ami biztosabb fedezéket nyujtott volna igencsak messze volt megfigyelőhelyemtől. Az eső azonban nem állt el, egyre erősödött, én meg vállamra kaptam a szettet és futottam. Már amennyire futni képes az ember a térdig érő fűben egy közel 9 kilós szettel a vállán…sunnyogva. A szarvasok épphogy csak felkapták fejüket, végignézték amíg elérem a menedéket nyujtó zárt tölgyest aztán mintha mise történt volna, legeltek tovább a szakadó esőben. Én pedig, felismerve a téma szépségét, leültem a szárazabb avarra, az állványt összébb csuktam, megtöröltem a keresőt és fotóztam tovább a legelő szarvasokat. Gyönyörű látvány az esőben legelő 14 év körüli bika matuzsálem. Aki még nem látott ilyet, az nem is látott még igazi csodát. A gép látszólag működött, a frontlencsén csepp víz sem volt, minden klassznak tűnt. Úgy voltam vele hogy “ezekért a képekért baszki, megéri elázni.” Bőrig áztam. (Sajnos csak ez a két kép lett használható végül)

eső eső 2

Az obin vízálló álcaréteg van, atombiztosan védi. A gépem sokat próbált időjárásálló váz, öreg már kissé, de sokat bizonyított. Mi baj lehet? Itthon aztán hazaérve elkezdtem megszárítani a szettet, megnézni a vázon a képeket. Igenám, de. A hátsó nagy vezérlőtárcsa és az enter gomb alig akart működni. Össze vissza csinált mindent, nem tudtam a menüben sem beállítani semmit, ráadásul az ISO-t is azzal vezérlem ami igencsak fontos dolog. Félreraktam a gépet, hagy száradjon. Száradt is, napokat, egy hetet. A vezérlőtárcsa azóta sem működik, az enter még annyira sem. Félre is raktam a vázat, szerencsére van egy pótgépem amit használhatok. Sajnos a javítás túl drága ehhez a géphez már, ezer éves darab, nehéz beszerezni hozzá utángyártott alkatrészeket, nem is éri meg. A Jessops-ban azt mondta az új eladó csóka hogy 300 font lesz legalább a szervíz én meg közöltem vele hogy anyád picsája. Abból ebay-en három ilyen gépet veszek ember. Lévén 90-100 font körül megy ez a váz most. Ha szerencsés vagy még olcsóbban is hozzá jutsz. Úgyhogy köszöntem szépen. Azután persze rögtön el is indult a vezérhangya, hogy úgyis már lekéne cserélni ezt a masinát egy gyorsabb vázra, ami nagyobb felbontást ad, újabb típus, stb, stb. És akkor eldöntetett hogy minél előbb be kell ruházni egy új vázra. Megindult a tesztelés. Keményen. A Jessops meg a Camera Store egyébként is puszipajtás, rengetegféle vázat és lencsét tesztelgettem már náluk, velük, ígyhát elkezdtem sűrűn járni hozzájuk megint. Három kinézett váz volt, ami számomra tökéletes, egyszerűen kezelhető, de tudja a dolgát. Ők az EOS 1D mark III, az 5D mark II, és ezek híján az EOS 7D. Bár többször volt már a kezemben az 5D mark III is, meg egyszer kétszer a 6D és a 7D mark II is, ezek túl drága gépek, ráadásul nekem a 7D vonal valamiért nem jön be. Azt azért nem mondom, hogy ha utánam hajigálnák sem kéne, de úgy vagyok vele hogy akkor inkább már egy 1D. A 7D tehát továbbra is megmaradt “ha minden kötél szakad és nem találok jó áron 5D-t és 1D-t akkor veszek egyet” gépnek. És akkor jött angol barátom világmegváltó gondolata: milenne ha hozna nekem egy 1D mark III-ast, meg persze elhozza a saját mark IV-esét és csinálunk egy pró váz tesztet a szarvasok földjén. Egyefene. Tetszett a gondolat. Mindazonáltal az 500mm-es Pentacon tele fiatal kora óta (most kb. 28 éves lehet) nem látott nagyszenzoros vázat, ideje volt hogy mutassak neki egyet. Angol barátomnak egyébként fotós felszereléseket forgalmazó cége van, bármihez bármikor hozzájut olcsón, ráadásul tesztre is kihoz bármit ha kérem. Hasznos az ilyen barát. ;)

fiatal dámbika 2 fiatal dámbika dámbika fiatal dámbikák gímbika 1200px gímbika 1200px 2

Eljött a nagy nap, kimentünk, cserkeltünk, láttunk gímbikákat is, teheneket is, sikerült pár klassz kép. Egyből beleszerettem az 1D mark III-asba, és nem érdekelt más gép, ez a gépváz volt az ami kellett. Könnyen kezelhető, részletesen testreszabható menü, gyors képkészítési sebesség, 10 MP APS-H nagy szenzor, ami kiválóan működik, gyönyörűen mos, ISO3200-on is gyönyörű, szinte zajtalan képeket csinál. Ígyhát nekiálltam keresni egy példányt az interneten, és persze túlóráztam rengeteget, hogy legyen rá fölösleges 200-500 fontom. Ugyanis kéremalássan, jelenleg ezen az intervallumon mozog a világ egyik leggyorsabb profi fényképezőgépe. Magyar pénzben az olyan 80 és 200 ezer forint. Ugye milyen olcsónak hangzik? Az is. Ahhoz képest, mint amennyiért újonnan lehetett egykor kapni, olcsó. Hidjétek el nekem, aki egyszer már kipróbálta ezt a gépvázat komolyabban, az nem akar 7D mark II-est venni. Jómagam is így voltam vele. A 7D mark II egy 1D fókuszrendszerű APS-C. Madarászkodni jó vele, sportot fotózni is, tudom mert volt lehetőségem kipróbálni nemrég, de én személy szerint nagyobb szenzorral megáldott vázat keresek főként. Épp ezért volt az 5D és az 1D mindig is első helyen. Az 5D mark II egy legendás gépváz, nagy szenzor, nagy felbontás, gyönyörű videó minőség, ISO bajnok, igazi mesterlövész dokfotós váz, viszont a sorozata és az autófókusza gyalázatosan lassú. Nagyon sokáig az 5D volt az álom. Mígnem angol barátomnak köszönhetően a kezembe foghattam az 1D harmadik generációs csodáját. Úgy érzem, megtaláltam a tökéletes vadfotós-madarász igáslovat. Azóta meg is vettem, ígyhát néhány hónapja már folyamatosan tesztelem.

FHD0013 FHD0018 FHD0021

Elsőrangú, 5 csillagos gépváz. Íme hát egy kis lista, amolyan saját igények alapján készült, saját tapasztalatokon fekvő bemutató:

  1. Szenzor: 10MP APS-H: 10 millió pixel bőven elég a természetfotózáshoz, utólagos vágáshoz, poszter méretű képek készítéséhez. Az APS-H szenzor amolyan köztes átmenet a Full Frame és az APS-C között, még cropos váz(1,3x) de pár mm híján full frame keret. A nagyobb szenzor sokkal szebben mossa a hátteret, mindegyik lencsén de főleg teleobjektívvel látványos a különbség. Hihetetlen a raw kép dinamika átfogása, részletesség megtartó képessége. _K1O3653Az elsőre kiégett képekből is szépen elő lehet hozni a részleteket, ezt főleg a nyaralásom alatt készült tájfotók feldolgozása során tapasztaltam meg.
  2. Sorozat és AF: 10 kép/mp. Imádom. Szupergyors váz, gyenge fényben, erős fényben egyaránt, szupergyors autófókusz, a sorozat és a fókusz sebessége, módjai és testreszabhatósága nagyon tetszik. Ez az a tudomány ami kell a természet és sportfotózás kedvelőinek.örvös bif 3
  3. Manuál lencsékkel való munka: Kulcsfontosságú rész, lévén manuál lencsékkel fotózom. A legtöbb manuál fókuszos lencsét a nagyszenzoros vázakhoz találták ki, a Full Frame-hez és a középformátumhoz. Ezekkel a gépvázakkal lehet kihozni ezekből a lencsékből a legtöbbet, ezekkel nyújtják a legszebb képminőséget. fácán 14A gép autófókusza, a fénymérés minden egyedileg beállítható, teljesen jól használható a manuál teléimmel. Anno a 30D-t is tökéletes váznak tartottam, még röpképek fotózáshoz is, egyedül a sorozat sebessége és a nagyobb felbontás hiányzott. Az 1D mark III lényegében ezt helyettesíti. Lényegében egy extrákkal megtuningolt 30D-t vettem, nagyobb kiadásban.
  4. Telekonverterekkel való munka: Szintén kulcsfontosságú pont. Akár terepmadarászatról van szó, akár vadfotózásról, a duplázók mindig nálam vannak. A Vivitar duplázóit használom, két példány is van ebből, nem véletlenül. A legszebb minőséget adó telekonverterek egyike. Mindkét telével egyformán gyönyörű képeket csinál a váz, érezhetően szebb minőséget produkál telekonverterekkel, mint a 30D magas ISO-n is. A fenti örvös galamb röpcsi 300mm + 2x, a kis kócsagos pedig 500mm + 2x + 45% vágás ISO3200-on.kis kócsag 2
  5. Gyenge fényekben való munka, magas ISO érzékenység: Akár beltéri fotóról van szó, akár természetben, gyenge fényekben készült fotóról van szó, a magas ISO érzékenységgel készült zajmentes fotók mindenképp előnyösek, és ez a váz ezt bírja. ISO3200-as érzékenységig szinte zajmentes képeket készít, afölött már érezhetőbb a zajosodás. Azt hiszem azonban a 3200-as érzékenység bőven elég, vörösbegy 6számomra legalábbis pont elég. Eddigi terepen készült fotóim között nem nagyon volt 3200-as ISO-val készült kép, lévén a 30D ISO1600ig zajmentes, 3200-on már gyatrább. Fiatal vörösbegy ISO3200-on, 500mm, F5.6, 1/100sec. Bőgő bika az első fényekben: 500mm + 2x, ISO3200, 1/400sec, F11
  6. LiveView/élőkép: Az élőképnek én leginkább madár-, és vadmegfigyelés közben veszem hasznát. 10x belenagyítása van ennek az élőképnek, amit igazából makrózásra találtak ki, hogy manuálfókusszal pontosan belőjük az élességet. Madarak, szarvasok megfigyelése közben viszont sokszor hasznos társ lehet ez a funkció, lévén úgy működik ezzel a rendszer mint egy óriási nagyítású spektív. Hasznos dolog vadőröknek őzbírálat során az biztos.bull 19
  7. Cserkelés: A cserkelős teszt során lényegében mindig 3 dolgot nézek meg:
    a gép súlyát, használhatóságát és a sebességét/hangját. Kellemes csalódás volt a gép tömege. Érezhetően könnyebb és formásabb mint a 30D volt portrémarkolattal, dupla akksival. Egy jópont. bull 3használhatóságára kitérek pár ponttal lejjebb részletesen, itt csak a fontos gombokat, azok kezelhetőségének gyorsaságát néztem meg. Lényegében Av módban csak az ISO és az expó korrekció az ami főleg kell, Tv módban pedig az ISO és a zársebesség. Ezek pedig két gombbal gyorsan és pontosan beállíthatóak akció közben is. A zár hangja. Az 1D-k hangos gépek olykor. leggyorsabb sorozatban a 10kép/mp-es sebesség nem teljesen zajtalan, viszont van benne egy csendes mód is. Amolyan tükörfelcsapós lassított redőnyzár mód ez, single shot mód. Klasszikus megoldás, nekem tetszik.
  8. Mesterlövészet: A mesterlövész teszt a telekonverterekkel való hosszú lövéseket jelenti, a távoli dokumentációt, akár nagy sebességen, akár csendes üzemmódban. Az utólagos vágás mértékét, a kép használhatóságát nézem meg. Ez terepmadarászatot jelent és vadfotózást, ezen belül is sima távoli dokfotót és közeli portrét. A gép nagyszerűen teljesített, a telekonverterekkel való fotózást jól viseli, a képminőség sokkal használhatóbb, ráadásul a csendes mód tényleg használható.batla 2
  9. BIF teszt: a Birds in flight teszt röpképeket jelent. Lényegében ez a teszt az autófókusz és sorozat sebességének az igazi tesztje. Erre a tesztre három telét próbáltam ki, a Carl Zeiss 180/2.8 Sonnar-ját, és a két nagyobb telémet, a Pentacon 300/4-est és a nagy 500/5.6-os üveget, telekonverterrel és anélkül. Manuál telékkel röpképezni mindig élvezet, ráadásul igazi kihívás. Sokféle telét kipróbáltam már a röpképes teszten, de mind közül az egyik legjobb a 300/4-es Pentacon. Gyors és pontos fókuszú manuál tele, Carl Zeiss üvegekkel szerelve, amely tiszta és éles képet ad. Ráadásul nagy szenzoros gépen mégszebb. Legtöbb röpképem ezzel az obival készült és készül manapság is.
  10. Használhatóság/kezelhetőség: Az 1D-ktől sokan azért tartanak egy kicsit, “mert nagy, mert túlbonyolított, mert nehéz…” Nem mindenkinek való ez tény. Az autófókusz, a fénymérés, a gombok funkciói, a részletesebb testreszabhatóság sokkal praktikusabbá teszik ezt a gépet azoknak akik a természet-, és sportfotózást magasabb szinten űzik már. Egyáltalán nem bonyolult gép, aki tudja mit hol keressen, az nem fog összezavarodni a menüpontok között. Terepen egyébként is már csak azt a néhány fontos gombot nyomogatja az ember, témától és fénytől függően. Minden leegyszerűsíthető benne és ezt szeretem, élvezet használni.
  11. Akksi: Az akksi önmagában, használat nélkül nagyon lassan merül le, ami jópont. Folyamatos használat mellett több órán keresztül is lassan merül, ezt az utóbbi hónapokban teszteltem bőven terepmadarászás, cserkelés és sportfotózás közben is. A folyamatos ki-be kapcsolás viszont képes lemeríteni elég hamar. 2300 mAh Li-ion akksi jár hozzá, én egyből dupla akksival rendeltem. Mint már mondtam ez a váz könnyebb mint egy dupla akksival és portrémarkolattal felszerelt középkategóriás fényképezőgép, és ehhez valószínűleg a könnyű akksi is hozzátesz.

Ajánlom mindenkinek ezt a vázat, aki a természetfotózást egy nagy teljesítményű vázzal szeretné művelni. Elsőrangú gép, nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire nagy hasznát veszem.

bull 26 bull 24

bull 13