Archive for the nagy telével… Category

Leshely nézőben

Posted in nagy telével..., Terepen on február 23, 2017 by javorkolbasz

Olykor azért vannak már szebb idők, melegedik a hőmérséklet is, ugyanakkor az esetek többségében még vannak esőzések, szeles napok. Mondják a hideg front új récéket hoz. Egy ideje tervezem már hogy jó lenne leseket telepíteni azokra a helyekre, ahová szívesen bejár a sokféle réce, liba, egyéb vízimadár, ahol mindig lehet valamit fotózni, ahová esős időben is belehet ülni. Idén szeretnék sokkal több időt szentelni a környező mocsárvilág felderítésének, megpróbálni megfotózni az itt élő fajokat minél szebb minőségben. Minden fajról összegyűjteni egy álló portrét és egy szép röpképet. Javarészt ízig-vérig récelest tervezek, ami elé kiszórva a csaliréce sort szépen becsalható a sokféle faj hívással, amiből 5-600mm-en megfotózhatók a félősebb fajok is. A legtöbb jó hely elég közel esik, sok rejtett kis öböl, kisebb-nagyobb holtág. Persze kell majd les a távolabbi részekre is, hiszen vannak fajok amelyek máshol fordulnak elő inkább, de a récék java jobban preferálja a közelebb eső mocsárvidéket. Sokat figyeltem az elmult években a vonuló récefajokat, vadlibákat, így van már képem arról mit, mikor és hol érdemes keresni. Érdemes sietnem, hiszen a kanadai lúd és nyári lúd csapatok is elkezdtek már visszafelé vonulni, telnek a mocsarak libával! Egyenlőre még csak kisebb foltokban mozognak, de erre is lehet már tervezni. Főleg a röpképekre tervezem tájolni a leseket, tehát a nap és a szél is a hátam mögül jön.

A madárfajok ugyanis a széllel szemben ereszkednek, repülnek mindig. Jó az oldalszél is, de jobb a hátszél. Ugyanakkor az öböl elhelyezkedése, a táplálékbőség, védettség is fontos, ilyen esetben viszont a récék hajlamosak “rossz széllel” is beszállni, beugrani az öbölbe, hiszen onnan tudnak csak bejutni. Ilyen helyem is van, pláne ahol van egy tisztás a ritkás nádas közepén. A nap állása itt fontosabb, hiszen nem mindegy mennyi fény van a madáron, és hogy néz ki az képen. Meglehet hogy ISO400-on 1/1000 vagy akár magasabb zársebesség is lehet a madáron F6.3-8as rekesz mellett ha direkt fény éri. Röpképezéshez kell legalább 1/500as zársebesség, de jobb ha ez minél magasabb. Viszont ha van fény nem kell magasra emelni az érzékenységet. Én sokszor kint vagyok terepen rossz időben is, amikor felhős az ég, olykor csepereg is, fúj az erős szél. Például vonuló sirályfajokra is az ilyen idő a tökéletes. Ilyen esetben az kezdő érzékenység mindig ISO3200, de megesik hogy ISO6400. Ez kell ahhoz hogy gyenge fényviszonyok mellett is legyen legalább 1/500as sebesség akár telekonverterrel is.

Mindemellett kell hogy legyen elég fedezék. A nádas borította szakaszokon könnyű, hiszen a desert ghillie ruha vagy a nádmintás álcaruha ide bőven elég. Szeretem használni a ghillie-t, megtűzdelem száraz náddal, apró gallyakkal és mintha ott sem lennék. A nagytelére is van ghillie álca, kevert barna terepszín álcaháló az alapja, erre kerül a homokszín és barna színű madzag vagy fonal. A leseimhez is ezt az álcahálót használom, a kevert barna színűt. Ezt kiegészítve gallyakkal, lombokkal, náddal tökéletes álcát biztosít. A lesek olyan helyre vannak tervezve ahol szélvédett a partszakasz és az öböl nagyrésze is, tehát szeles napokon is esély van rá hogy fotózzak ott fajokat. Az esővédelemre a tófólia vagy a sátorlap kiváló anyag. Nemrég átalakítottam a lessátramat is, ezt is szeretném kitelepíteni lesnek. A lessátor maga egy kétszemélyes, kevert zöld digitterep mintás túrasátor, álcahálóval fedett széles lőlyukkal. Két fotós kényelmesen elfér benne, egy személynek pedig széles látószöget biztosít. Kiváló les ez, könnyű, kicsi, de mégis kényelmes és pillanatok alatt összedobható. Ezt olyan helyre kéne kitenni ahol tényleg mindig vannak fajok, ahová érdemes vendéget is vinni is, ahol az eredmény mindig biztos. Néhány werk fotó a közelebbi leshelyekről, ahol mindig van réce. Ennél több jó hely is van, párat mutatok csak. Végül néhány madárfotó, az utolsó két túra során készültek. 

canadensis-24 hattyu

canadensis-23 canadensis-22

vorosbegy-16 greylag-7canadensis-bif-3szurke-gem

Reklámok

Canon EOS 50Dc

Posted in nagy telével..., Terepen with tags on február 15, 2017 by javorkolbasz

Régóta terveztem már venni egy pótgépet, ami közel olyan jó mint az 1D mark III, tehát gyors fps-el bír, szebb felbontása van és jó lenne ha tudna videjót is. És akkor újból lenne egy pótgépem, egyik váz a nagytelén duplázóval, ő lenne a mesterlövész váz. A másik pedig az oldalamon egy rövidebb telével, kiegészítve egy nagylátós obival az oldaltáskában, ő pedig a werk és akciófotós váz lenne.  A véletlen úgy hozta hogy sikerült nyernem egy régi 50D-t pár hete. Azóta meg is hozta a posta, fel is szereltem, a régi 30D-ről jó volt rá a portrémarkolat és az aksik. Magic Latern letöltve, rátelepítve. Emberek, Canon-osok higgyétek el nekem, aki eddig nem használta a Magic Latern-et a Canon masináján, az gyorsan töltse le és telepítse a fényképezőgépre, mert eléggé felfogja dobni a gépet erősen. Elég annyit mondanom, hogy egy alapból csak fotóképességű masinából mint az 50D, egy Full HD raw videó felvételére alkalmas komoly videó és fotó masinát csinált a szoftver. Elképesztően sok beállítás, többszörösen összetett menü lett az egyszerű kis menü mellett, ami javarészt a bővített videókezelést segíti. Lássuk hát mit kínál ez a masina, és miért tartják mai napig legendás darabnak ezt a félprofi kamerát.

  1. Szenzor: 15MP APS-C. A Canon félprofi sorozatának egyik legjobban sikerült példánya ez a váz, a 15MP adta felbontás és képminőség bőven elég a természet fotózására és nagy nyomatok készítésére. Az APS-C 1,6x-os cropja pedig jó nagyítást ad, növelve ezzel a lencse gyutávját.
  2. Sorozat és AF: Azt kell mondjam, hogy aki egyszer kezébe vesz és használ az 1D sorozatból legalább egy 3as szériájú modelt, ami már 10kép/mp-es képkészítési sebességre képes, annak a többi gép, legyen bármekkora felbontású, sebességileg csigalassúnak fog hatni. Én csak tudom, imádom és teljesen kihasználom az 1D sebességét, hiszen sokat fotózok madarakat röptük során. Amikor anno az első teszt során  kezembe vettem az 5D mark III-ast, ami azért egy egész jó kis gép, sebességileg is, mégis az 1D-hez képest ló&@sz fenevad lassúságú. A 7D második verziójába rakott a Canon még 10 kép/másodperces fps-t, ami egy nagyon jó terepmasinává teszi ezt a gépet is. És hogy milyen az 50D ezen a téren? 6.3 fps, markolattal 7.3 fps elég jó. Azt kell mondjam, elég ahhoz hogy pótgépnek szivesen cipeljem magammal. Hogy az AF milyen gyors, azt leginkább egy fényerős AF-es lencsével lehetne tesztelni, de mivel nekem csak manuál fényerős teléim vannak, így ezekkel tesztelhettem a képkészítési sebességét. Elég jó, gyenge fényben is.
  3. Manuál lencsékkel való munka: Kulcsfontosságú rész, lévén manuál lencsékkel fotózom. A legtöbb manuál fókuszos lencsét a nagyszenzoros vázakhoz találták ki, a Full Frame-hez és a középformátumhoz. Ezekkel a gépvázakkal lehet kihozni ezekből a lencsékből a legtöbbet, ezekkel nyújtják a legszebb képminőséget. Ugyanakkor kell hogy a gép elérje a minimum megapixel számot is, ami 8-10MP, ez esetben egy jobb APS-C váz is bőven jó hozzá. Ezzel már lehet A3as nyomatokat készíteni amik szépek és részletesek. Az 50D 15 megapixele pedig bőven elég a szép, részletes képekhez. Manuál obikhoz kell a gyors gép, pláne ha az ember madarakat és vadakat fotóz vele. A röpképes teszten ez a váz bizonyított, nekem ennyi már elég.
  4. Telekonverterekkel való munka: Szintén kulcsfontosságú pont. Akár terepmadarászatról van szó, akár vadfotózásról, a duplázók mindig nálam vannak. A Vivitar duplázóit használom, két példány is van ebből, nem véletlenül. A legszebb minőséget adó telekonverterek egyike. Mindkét telével egyformán gyönyörű képeket csinál a váz.
  5. Gyenge fényekben való munka, magas ISO érzékenység: A cropos vázak az esetek többségében ISO1600-nál megállnak a használhatóság terén. Egyik másik gép képes ISO3200-on is még szép képet adni, de ennél magasabbon már túl zajos minden. Az 50D 1600on még használható, ennél magasabbon még nem volt alkalmam tesztelni.
  6. LiveView/élőkép: Az élőképnek eddig leginkább madár-, és vadmegfigyelés közben vettem hasznát. 10x belenagyítása van ennek az élőképnek is, ami kiváló ha kézi fókusszal pontosan szeretnénk belőni az élességet. Madarak, szarvasok megfigyelése közben sokszor hasznos társ lehet ez a funkció, lévén úgy működik ezzel a rendszer mint egy óriási nagyítású spektív. Hasznos dolog vadőröknek. Az 50D hátfalán gyönyörű felbontású LCD van 960.000px felbontású, ami öllég jó. Most azonban hogy kibővült a gép kínálata a videóval, lényegében az LCD bekapcsolásával máris videómódban vagyunk, tehát akárhányszor filmezés van, az LCD felbontása, a belenagyítás minősége hasznos tud lenni.
  7. Videó funkció: Egyszerűen hihetetlen, milyen rejtett erőforrások voltak ebben a gépben a Magic Latern előtt. A Canon masinák raw videója gyönyörű, az 1D4, 5D2, 7D legendás filmes masinák lettek, több filmet, videóklippeket is forgattak velük amelyek egytől egyik szépek. Mint fentebb említettem, a szoftveres frissítés után az 50D egy 1920x1080as videófelbontású 30fps-es gép lett. Az első videó teszt itthon született, lévén amint kész volt a gép, persze hogy rázendített az eső…egész hétvégén. Tehát kitártuk a Jurassic Park ajtajait és teszteltük szeretett hüllőinken a videjót. Volt tegu etetés, fiú-lány tegu pillanatok, kígyóetetés, leguán fürdetés… a használt lencsék pedig naná hogy Carl Zeiss [hiszen mégiscsak az egyik legjobb filmes lencséket gyártó cég valaha] Sonnar 180/2.8 és Pancolar 50/1.8 valamint kipróbáltuk a zoomot is a Canon EF 75-300assal. A videók minősége kiváló, nagyon tetszik. Igazából már jóideje vágytam egy jó videós gépre, hogy készíthessek mini klippeket, youtube videókat, teszteket, hogyankészülteket, tippek trükkök videókat, eztaztamazt. És hát jó lenne lefilmezni végre a szarvasbőgést, dámbarcogást elejétől a végéig, felvenni a verekedéseket, a bőgő bikákat, a verekedéseket, agancsverdesést, párzást… az agancsát tisztító koronás királyokat csakúgy mint a dámlapátosok életének piros betűs pillanatait. Rakás tervem van még mit kéne filmezni, csak idő és szép idő legyen hozzá. Hát így lett/lesz az 50Dc az új kedvencem. Szóval forgatunk…

Kígyó etetés (sajnos volt benne egy rész ahol állvány nélkül kellett videózni, meg is látszik):

Joey & Rose, két tegunk:

Képek:

50d-szurkegem-650d-szurkegem-8 50d-szurkegem-7 50d-szurkegem-3 50d-szurkegem-2 50d-szurkegem heron-9 naszruhas-kormi heron-8 harmak-csataja heron-7

Vörösbegyes erdő

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , on január 15, 2017 by javorkolbasz

Volt egy tervem még decemberben. Hogy majd erre a hétre kiveszem a szabit, és minden nap kimegyek nagy bukókat és vonuló récefajokat fotózni. Meg is kaptam a szabit, el is jütt az új év, eljött ez a hét is. Erre egész héten esett az eső, mit esett…ömlött. És fújt a szél. 40-50km/órás szeleket mondtak. Nem épp kedvező récevadász időjárás. De a tegnapi napon végre szélcsend volt és hét ágra sütött a nap. Előkaptam hát a régi Carenar 2x-ezőt, felcsavartam a 300as pentacon telére, vaku, beamer és kimentem egy rövidebb körre vele délután. Eladósorba került ez a kétszerező, ígyhát csak egy szebb napra vártam amikor kimehetek tesztképeket lőni vele. A kikötőben kezdtem ahol bár jó sokféle sirály volt, erős ellenfény volt, így csak nagyritkán sikerült szép fényben repülő sirályt elcsípni. Pár kép azért itt is összejött.

adult-w-danka-34 namiez adult-w-danka-33

Utamat az első beugró felé vettem, az erdő pedig zengett a vörösbegy, a feketerigó és a cinegék énekétől. A vörösbegy itt “supatame” faj, vagyis szinte kézszelíd. Mindig vannak olyanok akik etetik, vagy maggal vagy kukaccal így aztán igazán közelre jön. Sokszor túl közelre… legjobb faj tehát lencse és géptesztre, a vakut is jól tűri, így tehát nem volt meglepő hogy már az első métereken két példány leste az arra járókat, ki ad neki kaját. Most azonban senki nem állt meg csak én, egykét 600mm-es kép erejéig. Íme ezek lettek:

vorosbegy-600mmf4 vorosbegy-600mmf4-2 vorosbegy-600mmf4-3 vorosbegy-600mmf4-4 vorosbegy-600mmf4-5 vorosbegy-600mmf4-6 vorosbegy-600mmf4-7 vorosbegy-600mmf4-8 vorosbegy-600mmf4-9

Otthagyva a vörös bandát, a gyalogúton végigmenve hol jobbra hol balra kémleltem a mocsarakat, figyelve a récepopulációt. Feltünt egy nagy fehér madár köztük fekete fejjel, ő a nagy bukó hímje. Három tojó is úszkált körülötte, jó messze voltak, a hím hamar el is tűnt az egyik hajlatban, a tojók viszont bejöttek közelebb is.

buko-tojo-2 kendermagos-rece_600f4-2 widgeon-19 buko-tojo

Itt most nem fotóztam sokat, javarésze a fajoknak messze volt, de jó volt látni hogy még itt vannak a színes fajok, ide kell kiülni jövő héten vízszintből fotózni.

Canadensis

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , on június 12, 2016 by javorkolbasz

Ez a rövid bejegyzés most Anglia egyik leggyakoribb fészkelő lúdfajáról fog szólni. Az amerikaiak egyik kedvenc vadmadaráról, ami ezerszám érkezik vándorlása során a vizekre, learatott tarlóra, legelőkre. Fekete-fehér tollruhájáról messziről észrevenni, mással alig összetéveszthető madárfaj. Otthon van a tóval rendelkező nagyobb parkokban is, de igazán nagy populációja a mocsárvidékeken van. Ő a kanadai lúd.

canadensis 16

Angliában fészkelő állományát 62 ezer párra teszik, de az itt telelő állomány becslések szerint olykor eléri a 160 ezer madarat is. Mindenhol ott van, igazi parkmadár, vadmadár egy testben. Vonulása, húzása idején rengeteg van belőle a környék mocsaraiban is. Vadászidényét két területre osztják, akárcsak a récékét. Vadásszák learatott tarlókon, búza, árpa, kukoricamezőkön és vadásszák vízpartokon is.

IMG_8262e canadensis 6

Szerencsére teleobjektívvel az év minden napját lőhető, ugyanakkor mint minden állat és madárfajnál, a kanadai lúdnál is vannak olyan hónapok, amikor “főszezon” van. Tapasztalataim szerint a környező mocsarak leginkább márciustól telnek meg igazán ludakkal és október tájékán ürülnek ki. Március tájéka igazi röpképes szezon.

canadensis

Megtelik az ég vonuló ludakkal, össze-vissza repdesnek a területen a folyó innenső és az azon túli területek között, a folyón is nagy csapatokban úsznak, a mocsár öbleiben is hol egymást kergetik, hol pedig csipegetik a vízparti növényzetet. Libaszótól hangos a vidék.

canadensis BIF 10

Különösen szép dolog ez a hajnali, esti húzások idején, amikor – tereptől, távolságtól és lencsétől függően – szemezgethetünk az egyes madár és a csapat röpkép közül a napkelte, naplemente fényei mellett. Aki vadászott már lúdra, az tudja milyen szép látvány ez, milyen hangulata, érzésvilága van a hajnali és esti lúdlesnek.

img_9959fb

Egyik legkönnyebben fotózható faj a környéken, lévén igazi parkmadár, ennélfogva etetik, elég csak leguggolni a partra már közeledik a banda. Persze az igazi mocsárvidékeken közel sem ilyen kezes, a vad példányok azért tartják a távolságot.

canadensis 3

canadensis 15

Ugyanakkor sokszor láttam már különféle hibrideket, tehát nagyon is könnyen párzik más fajokkal. Legutóbb ez a kapucsínó liba került elém az idei első érkező csapatokkal. Kanadai x nyári lúd hibrid.

canadensis 10

A “libázós” felszerelés

Mint már említettem, nagyon sokszor közelről lehet őket fotózni így a 300mm-es objektív az esetek többségében elég. Röpképezéshez a 300mm szintén tökéletes, ugyanakkor sokszor olyan helyen vannak, ahová kellhet a nagyobb obi. A képek közül az oldal röpcsi és a nyári ludas csoportkép készült 300mm-en, a többi 500, 600 illetve 1000mm. Nem túl gyors madár, így nem kell hozzá a legerősebb gép, de azért egy 5-6kép/mp-es sorozatú váz legalább ajánlott a lúd röpképekhez, akciófotózáshoz. Tavasszal az érkező csapatok elég sokat veszekednek, kergetik egymást, verekednek a vizen, és folyton röpdösnek a terület fölött. Kiváló téma tehát a röpkép fotózás megtanulásához is.

Csérkedés

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , on június 12, 2016 by javorkolbasz

Cséreket fotózni számomra mindig jó móka, lévén egyike kedvenc madaraimnak, ráadásul a Birdlife International címermadarai is. Röptük során találkozni velük leggyakrabban, így fotózásuk igazi kihívás. Péntek reggel kaptam egy fülest, miszerint kedvenc szarvasos területemen fekvő nagy tavon nagyban ívnak a keszegfélék, és egészen sok csér illetve sirály gyűlt össze vadászni rájuk. A küszvágó csér igazi sportmadár, nagyon jó röpképfotós téma, ígyhát bringát elő, állvány, videófej, 500mm, kétszerezővel kiegészítve…gyerünk. Legalább 6-7 pár csért láttam a partra érve, amint a sekély víz felett köröznek, egészen közel olykor. Néha nagyot csobbantak, majd hallal a szájukban reppennek tovább. Ilyenkor, amikor sok madár összegyűlik megfigyelhető, hogy sokkal ügyesebb vadászok a náluk sokkal nagyobb dankasirályoknál. A nagy sietésben, miközben bepakoltam a táskába a fotós szettet, a vakut a beamerrel csak behajítottam a 180-as és az 500-as tele közé egybeszerelve, ami a partra érve nagy hibának bizonyult. A fresnel lencse ugyanis a beamer elején megrepedt, egészen csúnyán, gondolom összenyomódott a táskában. Vagy nekicsapódott a telének miközben bringáztam, elég rossz terep vezetett odáig. Szerencsére a táv nem volt túl nagy, a Yongnuo YN560-II.-es vakunak pedig nagy ereje van extender nékül is. Ígyhát hol vakuval, hol anélkül, de változatlanul 1/500-as zársebeséggel sikerült néhány vágatlan csér röpcsit összehoznom. Íme: 500mm+2x.

csér_1000mmF8 2 csér_1000mmF8

Szerencsére találtam olcsón másik beamert, így két héten belül megint nagy vakuteljesítménnyel lehet majd fotózni.

A színes libák

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , on június 12, 2016 by javorkolbasz

Minden ott kezdődött, hogy szarvasra cserkelés közben láttam egy nílusi ludat. A nílusi lúd a szigetországban nem mindenhol gyakori, szórványosan fészkelő faj, egy egy régióban csak egy-két pár fészkel csak. Mindig öröm ha látom ezt a színes libát, de most egy új területen is sikerült megfigyelni. Ráadásul a multkori cserkelés során már párban is láttam, kicsit távolabbról. Rá néhány napra pedig már ugyanott két párt is. Elég korán fészket rakó faj, február végén már friss csibéit vezető párt láttam idén. Három fészkelő párról tudtam eddig a régiónkban, de kis szerencsével ez a két pár is letelepedik és ezentúl szarvasra cserkelés közben is láthatom majd újból.

nilusi 8

nílusi család 2nilusi 4 nilusi 5 nilusi 7

Fókalesen

Posted in nagy telével..., Terepen with tags , , , on április 12, 2016 by javorkolbasz

Egészen különleges “vadfotózásban” volt részem néhány hete a keleti tengerparton. Anno volt már egyszer tervbe véve, hogy ha már láthatóak Anglia tengerpartjain különféle fajta állatok, akkor miért ne látogassunk el egy ilyen vidékre a megfelelő szezonban. Donna Nook volt anno a főcél, ami a brit szigeteken az egyik leghíresebb fókás partvidék, természetvédelmi terület. Sajnos azonban a szezon végére értünk oda, az időjárás is eléggé szeszélyes volt akkoriban, csak a szerencsében bíztunk. Nem jött be. Fókát láttunk ugyan, de már csak párat, nagyon messze, jeges északi szélben. Most azonban szép az idő, fóka is van még javában, kinéztünk egy közelebbi, hasonlóan jó fókás helyet, be is írtuk a GPS-be: Horsey Gap. Gyerünk.

Másnap útra is keltünk, vakító napsütés, felhőtlen égbolt. Horsey Gap három órás út, nem egy nagy távolság, ha az ember vad fókákat szeretne látni, fotózni közelről. És hogy milyen közelről, az után sem volt nehéz utánajárni. Tele van velük a Google. Egy 70-200mm-es, 75-300mm-es tele bőven elég, illetve egy max 300mm-es fix. Jómagam két telét vittem, Sirius 28-200/4-5.6 és Pentacon 300/4 amihez egy Vivitar 2x-ezőt is beraktam, tengeri és partimadarakra számítva, valamint beraktam egy extra tájfotós obit, Vivitar 24mm F2.8. Mostanság szeretem használni a Sirius zoom teléjét, ami a Carl Zeiss hasonszőrű Jenazoom-jára hajaz, csak egy fokkal kevésbé ritkább. Tájfotózni alacsony ISO-val, állványról, szűk rekeszálláson ideális lencse, jól használható, szép képet adó zoom. Készül majd róla egy önálló cikk is hamarost. Megérdemli.

nárciszföld

nárciszföld

Most azonban vissza a fókás túrára. Az út odáig hamar eltelt, lényegében végig erdőfoltos szántóterületek repce és nárciszföldek mellett vezetett az út, láttunk vércséket, ölyveket az út mellett szitálni és lebegni, Eszter látott az autópálya mellett egy muntyákszarvast is legelni, amiről én sajnos lecsúsztam. Odaértünk, leparkoltunk, fizettünk a semmi szélén egy látogató központ, wc és büfé nélküli, ámde parkolóórával és kamerával ellátott üres placcért 2 fontot. Összeraktam egy tájfotós alapszettet, állvány, gömbfej, 1D3 + 28-200mm, rádiós önkioldó, aztán hajrá. Felérve a gátfalra megcsapott a tenger szaga. Ismerős érzés, a part is a szokásos füves part, rengeteg nyúlüreggel, üregi nyúllal.

a part

Rövid séta a parton lefelé és ott voltak a fókák. Nem volt nagy tömeg de azért volt néhány család is rajtunk kívül. A képen látszik, ez volt a maximum táv amire megközelíthető egy ilyen állat, ennél közelebb már ficánkolnak, nem tetszésüket hangoztatják. Ráadásul büdösek is, ázott kutyaszaguk van. Ferdének ferde, de a lényeg látszik, néhány méterre besunnyoghatóak, nem kell tehát hatalmas telékkel idejönni…

mi 2

Eszter azért megpróbált barátságot kötni ezzel a hímmel. Itt azért látszik, hogy majdnem sikerült is…

Eszter_fóka 2 Eszter_fóka 4 Eszter_fóka 6

Végül jöjjenek a “vadfotók”, 28-200mm-el és 300mm-rel vegyesen, a délutáni, esti fényekből:

fóka 2 fóka 4 fóka 6 fóka 8 fóka 10 fóka 12 fóka 13 fóka_800px fóka_800px 2 fóka_800px 3 fóka_800px 4 fókák_800px fókák_800px 2

A madárfotózást most nem vittem túlzásba, láttunk ugyan nagy sirályfajokat, partfutókat, nem is voltak nagy távolságra, de ezekből a fajokból nemrég fotóztam Skóciában bőven, illetve a sirályokból a téli szezonban itt a városi kikötőben is, így most ezt a napot meghagytam a fókáknak. Érdemes ide ellátogatni, gyerekkel, családdal, baráttal, barátnővel, mindenképp megéri szerintem ezeket az állatokat vadon megfigyelni, látni. És azért lássuk be, képen is szebben mutat a tenger a háttérben, mint az állatkert medencéje, kerítése… nem-e?